Kedd délután tartotta Kézdivásárhely tanácsa augusztusi szokásos ülését, ami némiképp rendhagyóvá sikeredett. Mielőtt a képviselők rátértek a napirenden szereplő nyolc határozattervezet megvitatására, a tanácsteremben meghallgathatták az olaszországi Manziánából érkezett La Settima Nota nevű énekegyüttes előadását.
A rögtönzött előadás ürügye, hogy pontosan tíz év telt el azóta, hogy a Róma melletti kórus Jánó Mihály akkori megyei művelődési főfelügyelőn keresztül felvette a kapcsolatot a Cantus kamarakórussal, amelynek vezetője Fórika Balázs önkormányzati képviselő. Rövid beszédet mondott az olasz kórus alapító karnagya, Massimo Paffi, röviden ismertetve a kapcsolat létrejöttét, majd Maurizio Picconi kóruselnök ajándékot adott át Rácz Károly polgármesternek. A tanácsülésen jelen levő olasz és kézdivásárhelyi kórustagok Verdi műveiből nyújtottak ízelítőt, majd az olasz himnusz eléneklésével búcsúztak el a céhes város testületétől. A tanácstagok ezt követően meghallgatták Slezinger László Gosp-Com-igazgató beszámolóját, majd gyors ütemben döntöttek a napirenden szereplő határozattervezetekről. Egyetlen határozattervezetnél — ami Kézdivásárhely városi zászlójának az elfogadására vonatkozott — alakult ki rövid párbeszéd. Deme László azt kifogásolta, hogy a zászlón nem szerepel egyetlen székely motívum sem, a piros és a fehér mezők, valamint a kék színű kereszten kívül mindössze csak a város nemrég elfogadott címere látható. Ezzel mind a polgármester, mind a tanácstagok zöme egyetértett, s arra a következtetésre jutottak, hogy a következő tanácsülésre mindenki konkrét javaslatokkal jelentkezzék a lobogó kinézetét illetően. A tanácsülésen megállapították a kereskedelmi felületek bérbeadásának ellenértékét is.
