Úgy történt az eset, hogy felrakott egy taxiba két zsák cementet, amire az ügyfél számlát hozott, és továbbment egy másik kocsihoz rakodni. Az ügyfél azonban egy harmadik zsákot is felpakolt (a fiam akkor már odébb dolgozott), és épp el akart menni, amikor az egyik tulajdonos a három közül arra ment, meglátta, és kikapta az indítókulcsot a taxiból. Az ügyfél elfutott, a fiamat behívatták az irodába, meg sem kérdezték, csak azt mondták, hogy összejátszik az ügyféllel, aztán úgy orrba verték, hogy a csont betörött, és a gyomra is felmondta a szolgálatot. Erről orvosi látlelet is van. Még a taxisofőrt is meg akarták verni, de ő védte az arcát, csak a nyakát ütötték hátulról. Természetesen, panaszt tettünk a rendőrségen, bár a tulajdonosok azt mondták, hogy perelhetünk nyugodtan, telik nekik ügyvédre. Hát ha telik, akkor miért kellett egy zsák cementért csontot törni?
FAZAKAS ZOLTÁN, Sepsiszentgyörgy. Köszönet Bedő Zoltán barátunknak az augusztus 1-jei Háromszékben Zendülés a Szent Anna-tónál címmel megjelent írásáért, azért, hogy végre, huszonnyolc évi keserű, mély hallgatás után szavakba öntötte fiatalságunk egyik legmeghatóbb, sorsdöntő mozzanatát. Felnőtté érésünk idején éltük át 1981. július 26-át frissen érettségizett mikós diákok: az egyetemi felvételi izgalmait kipihenni szándékozó, kalandokat kereső csapatunkat magukkal ragadták az események, és résztvevői lettünk annak a lélekemelő megmozdulásnak, amely sajnos számos sorstársunk életét törte aztán derékba. Köszönjük hiteles, őszinte szavait, hogy ismét átélhettem azokat a magasztos perceket. Megerősített hitemben, hogy helyesen cselekedtünk, megmutattuk az elnyomó gépezetnek, hogy képesek vagyunk felsorakozni nemzetünk érdekében. Ugyanakkor üzenem minden renegát honfitársunknak: számoljon el saját lelkiismeretével, hogy egyszer még tudjon szembenézni velünk, a lelki terrort átélt, változtatni akaró srácokkal.
JÁNOSI KÁROLY, Sepsiszentgyörgy. A Háromszék július 25—31-i műsor-reklám-magazin mellékletének tizedik oldalán azt olvashattuk, hogy Klebelsberg Kunó ,,az egyik legmagyarabb" stb. politikus volt. Hatvan évvel ezelőtt a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceumban nekünk azt tanították — lehet, tévesen —, hogy a magyar szó nem fokozható. Valaki lehet magyar vagy nem magyar, lehet nagy magyar, nagyobb vagy legnagyobb magyar — de legmagyarabb semmiképpen sem. Köztudott, hogy azóta minden megváltozott, másképpen tanítják a magyar nyelvtant is, számunkra idegen könyveket fordítanak magyarra, és lehet, hogy nálunk is lesznek legmagyarabb személyek. Addig is gróf Klebelsberg Kunó (1875—1923) volt vallás- és közoktatásügyi miniszter (1922—31) maradjon meg olyan magyarnak, mint amilyen akkor volt, amikor a Corvin-lánc és -koszorú elnevezésű állami kulturális díjat alapította.
