,,Este, ha lefekszik, álmodozzék rólam.

Ott szivornyázok egy rummal teli tóban.

Jöjjön el utánam, a rum-tó szélére

Cserélje vodkára, hálás leszek érte."

,,Lengyelre vagy oroszra?" — kérdezte még itthon (barátunk műsora fokozatosan fejlődött ki, amíg elérte a New York-i tökélyt, de az ,,este, ha lefekszik, álmodozzék rólam!" kezdetű dal, némileg elferdítve, már a kezdetektől irányt adó volt, mintegy meghatározta a dalműsor hangulatát) egy gyönyörű, szőke és természetesen szőke nő, egy patinás erdélyi, ezen belül erdővidéki arisztokrata család prímabalerinája. A kérdés elevenünkbe vágott akkoriban, a lengyelekkel rokonszenveztünk ugyanis, de az orosz vodkát jobban szerettük. Emlékszem, a Moszkovszkaja címkéje direkt zöld színű volt, ami tudvalevőleg a remény színe. (Nem véletlenül szerepel a magyar nemzeti lobogó színei között, mutatja, hogy mi minden csapás, balsiker, tragédia, vereség, sorscsapás és fene fátum ellenére, mindörökké reménykedünk!)

,,Jöhet mindkettő!" — mondotta nagy barátom, mert már akkor sem tudott dönteni.

Mindhármat megkapta. A rumot is, a vodkát is, s a hölgy lett az első szerelmetes felesége… Sajnos, már házasságuk elején kiderült, hogy nem is szereti a vodkát, a rumot meg kifejezetten utálja. Továbbá kiderült, hogy üldözési mániája is van, és féltékeny is. Utóbbi nem volt azért teljesen alaptalan, ismerve barátom felfedező természetét és sármját, egyszerűen ragadtak rá a nők, lányok, asszonyok, mint légypapírra a legyek. Az előbbi? Hát nem is tudom. Az is lehet, tényleg üldözték.** Mindenesetre egyszer, amikor lakásomat vették igénybe, átutazó vendégekként, hajnalban felriadt, s meglátta az íróasztalon Szolzsenyicin Gulag szigetcsoportjának egy kalandos úton Romániába kerülő példányát, ami ráadásul nem is a tulajdonom volt, olvasni kaptam kölcsön, didergőzni kezdett, felsikoltott a szívében, kirohant a konyhába a bűnjellel, és a kagylóban elégette. Barátom füstszagra ébredt, ,,ég valami" — mondotta gyanakvóan, de akkorra már a konyhai kagylóban porrá égett a nagy mű… ,,Nem is hiszem el — káromkodott a színész. — Egy bárónő, aki könyveket éget. Hát mi vagy te, náci vagy bolsevik?!"

,,És ha bejönnek, és megtalálják, mi történt volna? — kérdezte hitvese. — Neked fogalmad sincs, miken mentem én keresztül?" És vizet eresztett a pernyehalomra... Csak nem hagyni nyomot. Válásuknak ez is az oka lehetett, nyilván a rivális balerinákon kívül. Barátom elrugaszkodott tőle, repült, mint lúd a jégen, és meg sem állott a világ fővárosáig.

A róla alakuló legendárium eme bevezető darabjának bizonyára van valami tanulsága is, erre nem térünk most ki, amúgy is veri ki az olvasó szemét.

*A dal eredeti szövege: ,,Este, ha lefekszik, álmodozzék rólam, / aranyhal leszek egy elátkozott tóban, / vesse a hálóját a tó közepébe, / halásszon ki engem, hálás leszek érte."

**Már a felejthetetlen Bajor Andor is azzal védekezett, amikor aggódó barátai szépen kifejlődő üldözési mániájára céloztak, hogy ő nem paranoiás, őt tényleg üldözik.