Kívül-belül recseg-ropog a koalíció szekere, számos politikai elemző szerint már csak idő kérdése, mikor szakít egymással a két kormányzó párt, lassan ugyanis nyilvánvalóvá válik, egyetlen kérdésben sem értenek egyet, és minden idejüket az egymáshoz intézett hadüzenetek foglalják le.
A lassan-lassan hisztérikussá vált politikai diskurzusban szinte már fel sem tűnik senkinek, mennyire különös, demokratikus jogállamban természetellenes dolgok történnek. Zártkörű megbeszélések hanganyaga kerül titokzatos módon nyilvánosságra, a turisztikai miniszter költekezését vizsgáló bizottság tagjait a parlament épületében hallgatják le, titkos pártstratégiák látnak hirtelen napvilágot, tárcavezetők látványosan semmibe veszik és kicsúfolják a törvényhozó testület intézményét, bizarr információk szivárognak ki, például hogy a szerdai kormányülés előtt a miniszterelnök zsebében volt a tanügyminiszter leváltásról szóló rendelet, ezzel bírta rá a tárcavezetőt az államfő által választott jogszabály támogatására a tanügyi törvények háborújában. A lehallgatásoktól tartó, belső ellentétektől megosztott szociáldemokraták időközben egy vidéki, elszigetelt helyszínre vonultak vissza tanácskozni arról, hogy maradjanak-e még a koalícióban, vagy vegyék elejét kiutasításuknak, és önként álljanak félre — a pártelnök nyugalomra és higgadtságra intő nyilatkozatai ellenére ugyanis számos befolyásos politikus a demokrata-liberálisokkal való szakítást szorgalmazza. Közben az Emil Boc vezette alakulat alelnökei újabb sortüzet zúdítottak a szociáldemokratákra, a reformok akadályoztatásával, késleltetésével vádolva őket, és ultimátumszerűen üzenve: többé nem várnak lassú döntéseikre, maguk veszik kézbe az irányítást.
A történtekből leginkább az derül ki: jelenleg egyik kormánypártot sem érdekli a gazdasági válság hatásainak enyhítése, az állami intézmények valós reformja. Mindennél fontosabb számukra a közelgő elnökválasztás, és ezért még a hátbatámadásokkal, megaláztatással, lejáratással teli koalíciós szekeret is képesek tovább vonszolni.
