Tizenöt esztendeje hunyt el Sepsiszentgyörgyön a sokak által kedvelt sebész főorvos, közéleti személyiség. 1920. február 7-én született Újpesten. Apai nagyszülei a moráviai Nautilscheinból telepedtek át Brassóba 1921-ben. Édesapja Latzin Vilmos Jenő, édesanyja Szadai Jolán volt.
Az elemit Brassóban, Moreni-ben román állami iskolában kezdte, majd Brassóban folytatta tanulmányait a római katolikus főgimnáziumban (1932—1940). 1941-ben beiratkozott a kolozsvári Bolyai Egyetem orvosi karára. 1947-ben végzett, de diplomáját már Marosvásárhelyen kapta, mert az orvosi kart időközben áthelyezték. 1945-ben már orvosi szolgálatot teljesített a menekültek és a katonák egészségügyi és járványmegelőző mentőorvosi szolgálatánál. 1946—1949 között a csíkszeredai Szent Vince Kórház sebésze, nőgyógyásza, rövid ideig megyei alorvos. Kérésére kap sebészorvosi állást a sepsiszentgyörgyi kórházban, ahol közel negyven évig, 1987-ben történt nyugdíjazásáig, sebészorvosként állt — szeretettel és messzemenő kedvességgel, emberséggel — a betegek százainak rendelkezésére. A lelkierőt, a kikapcsolódást természetjárásból, fotózásból, bélyeggyűjtésből merítette — írja róla életrajzírója, néhai Kisgyörgy Benjamin. Alapító tagja, mandolinosa, szólóénekese volt a kórház Sanitas zenekarának. Emlékét gyógyult betegei, maradékai őrzik. Síremléke a város római katolikus temetőjében.
