Makkai Ádám a kiválasztottak közül való. És anyja, a nagyszerű író, Ignácz Rózsa tudta ezt. Ezért mondta az 1956-os forradalom és szabadságharc szovjet mintájú letiprásakor, eredj, fiam, önmagad megvalósítása irányába, ki a hazátlan országból.
Most kezünkben az elhivatott fiú összegyűjtött verseinek könyve (Jézus és a démonok imája, Atlantis-Centaur, Pro Print kiadás, 2009), és az is jellemző, hogy egyáltalán nem Magyarországon, de Csíkszeredában jelent meg: Chicago—Csíkszereda. Több földrészen s több egyetemen tanított, tanít. És immár magyar nyelvterületen is, még van olyan...
Vegyük csak jó értelemben, hiszen úgy is mondjuk: istenhitben alkudozik, vitázik Istennel és az Ő Fiával, tudván tudva, hogy vitatkozni csak egyenrangú felek tudnak.
De mégis! Mert veszendőre szánt nemzete és vesztébe hajszolt szülőhazájáért teszi. Szembesíti Jézust a Sátánnal, a nagyszerű Petőfit a saját — annak vélt — csontvázaival, Barguzinban s a fehéregyházi csatatéren. Ír sorozatnyi ,,Petőfi-verset" (apokrif) a költő nevében. Hihetetlen, felejthetetlen. ,,Megszólal" Makkai idézésére Petőfi Zoltán, versel, és igen az övegy Szendrey Júlia is, aztán Petőfi utáni férje, Horváth Árpád.
Makkai intésére emelkednek világok, holtak. És itt van Horn Gyula is, a megvadult kommunista, 1956-os géppisztolyos nemzetáruló, majd 1994—98 között miniszterelnök! Itt s ezek közt csak a legmagasabb nemzeti és erkölcsi pódiumon lehet s szabad vitázni, ha kell, hát Istennel a nemzet nevében.
És gyönyörködöm (ez nem tréfa) az 1956 óta távol élő költő, író csodálatosan tiszta nyelvében, költészetében. Ez is a jobb fajtából való csodák közül.
Mai pesti szerkesztőcskék rámondják, hogy itt, ott pulbicisztika ízű, pl. amikor horngyulázik. Követni őt nem tudják, elásni igen, ma is. Így vagyunk a Rózsa Nagyasszony nagyszerű fiával. Makkai életútja (71) csodával határos, akár a magyar nemzeté, melyről a kínai testvér ujgurok többet tudnak az elválásunk után 1200 évvel, mint ,,új hazánkban", az Európai Unióban... Ez sem pesti vicc, de való bizony.
Makkai Ádám azon alkotók közé tartozik, akik nem Németh László, Nagy László, Weöres helyébe léphettek; amazok — mint minden egyéniség — pótolhatatlanok, Makkai is (vagy: pedig) sajátos bolygója művészetében a nemzetének.
Tudom, olvasók szeme s áldása kíséri, hazáig.
