A csizmadiacéh igyekezett minden segítséget megadni a gyászoló családnak, vállalva a temetéssel járó, számukra kötelező feladatok elvégzését. Kötelességüket teljesítették Császár Bálinttal szemben is, hiszen sok évig ő volt a céh inspektora.

A tragikus eseményről a céh nótáriusa így ír 1863. január 3-án: ,,Balog József kis céhmester atyánkfia felterjeszti azt, miszerint december hó 31-én tekintetes Császár Bálint úrnak két kisdedje elhalálozott, mely egyiknek keresztatyja Málnási Antal úr, és neje, Imreh Anna asszony. Utolsó tiszteletet csizmadiacéhünk, egyszersmind volt inspectorának, másszor mint Málnási Antal keresztatyáért megtettük, mint jó keresztények, mit is látva Málnási úr ezen megtiszteltetésért céhünknek pénzt ajándékozott. Melyért céhünk köszönetet nyilvánított. Kinevezte céhünk főcéhmestere Bede Mózes és kiscéhmestere Balog József, Nagy Mózest, és Hamar Ferencet, atyánkfiait, hogy a mai napon még egyszer köszönetet tegyenek a tisztelt Málnási Antalnak."

A gyerekek halálát kanyaró okozhatta, mert az 1860-as években kelt jegyzőkönyvek említést tesznek a járványról. Császár Bálintnak egész életét beárnyékolta gyermekeinek halála.

A város iskoláinak, árvaházainak és más, középületeinek létrehozása a lelkében hordozott hiányt enyhítette.