Baktay Patrícia: Pannon menhír

A mítoszok világának mindenkori alapkérdése az időtlenségbe vesző kezdet, ennek minél pontosabb megismerése, mely minden korban az emberi kíváncsiság tárgya volt, még akkor is, ha bizonytalan, ködbe vagy sötétbe burkolózó történelmi momentum. Ezért születtek már ősidők óta a különböző eredetmagyarázó, a szellemvilágot magával ragadó, ősszületést kereső vagy feltárni vágyó legendák, szürrealisztikus történetek. E mítoszok az őskáoszból indultak, és mindig hordozták magukban a kockázat és a szükségszerűség kombinációját. Ezek kifejezésében a kimondott szó diktált, vagy ahogy még mondani szoktuk, szájról szájra, apáról fiúra terjedtek, a művészi kifejezésben viszont a képek csupán illusztrálnak, nyomot hagynak az utókornak: átszellemült hiedelmek, magyarázó lecsapódások. Az ilyen képek tartalmai kitüntetett értelmet hordoznak, a történetek sokaságának vázlatai, megörökítői.

A XX. század elején az avantgárd irányzatok szárnybontogatásainál, kezdeténél egyik alapelv volt az ősi eredettörténetbe ágyazódott mítoszok képi nyomainak újraértelmezése, kísérletező feltárása, új életlüktetéssel való bemutatása. Ezt tették a kubisták, az expresszionisták és a szürrealisták. Az ősi motívumokból hoztak létre új, filozófiai erővel bíró, jövőbe tekintő kifejeződéseket.

A jelenlegi tárlaton kiállító művészek szintén ezt az eredetkutató, kezdeteket magyarázó mítoszburkot törik fel, bemutatva sajátos víziójuk szerint az ősi, időbe vesző piktogramok, bálványelemek, anyagba szőtt hiedelmek világát. A tárlat Pinczeheyi József Nyugat-Szaharában készült fotóival indul, ahol a fellelt sziklamotívumok mellett megismerhetjük az afrikai világ egy szegletének mai, de mély hagyományokban gyökerező életmódját, természeti formációkat. Ebből a fotóanyagból táplálkoztak szellemileg a más termekben kiállító alkotók. Baktay Patrícia textilművész szimbolikus, mitikus alakzatokat formáz a nemez anyagába a pogánykor és a kereszténység szakralitásából. Bátay Sándor festő, grafikus merített papírra készített munkáin a régmúlt időket a mai kor lenyomataival együtt jeleníti meg, emlékeztetve a jeladás korokon átívelő folytonosságára, üzenethordozó, de ugyanakkor esztétikai értékeire. Krajcsovics Éva Munkácsy-díjas festőnő az egyénileg megélt történéseket alakítja mítosszá, színkompozíciói ,,belső tájak" színképei, saját kezdetkutatásai. Mocsári Mária textilművész távoli idők barlangrajzainak zoomorf motívumkincsét felhasználva hoz létre szürrealisztikus struktúrát, rendezett felületet. Harangozó Ferenc grafikus az univerzum születésének és kiteljesedésének, rendeződésének folyamatát ragadja meg sajátos látásmódja szerint Csillagvilágok című képsorozatában. Deák Németh Mária hasonló kiteljesedésre, a születés utáni életképességre, szárnyalási vágyra és tenni akarásra irányítja figyelmünket vegyes technikájú grafikáin. A nemrég elhunyt Györgydeák György vegyes technikájú, színes munkáin a számunkra rejtett barlangrajzokat létrehozó kultúra szakralitását az utókor vízióján keresztül, spontán kifejezőerővel tárja elénk. Szirányi István ugyancsak a letűnt kultúrák sámánisztikus, szellemmozgató, titokzatos történéseit világítja meg kísérletszerűen litográfiáiban. Ország László festményén a születés, a kezdetek világának tájképét, a tűzből letisztult formastruktúrákat láthatjuk. Szarka Csilla olajképei szimbolikus erővel, álomszerű vízióként mutatják a legendák világának letűnt valóját. Szlaukó László szobrászként állít emlékjelet, a világmindenség és ezen belül az emberré válás tényére, elhivatottságára irányuló meditációra késztetve az Emlékezés idoljai című, rendteremtő hármas munkájával. Vanyúr László szintén plasztikában járja körül a Madár lélekszimbólumán keresztül a kezdetek óta a világmindenségben és az emberben szárnyaló, keringő, kisugárzó szellemlétet.