Kalandozás a kortárs román irodalom vidékein — így határozza meg a jövő csütörtökön, október 1-jén a Bod Péter Megyei Könyvtárban sorra kerülő író-olvasó találkozó műfaját a szervező Romániai Hungarológiai Társaság, mely figyelemmel kíséri mind a kortárs román irodalom egyre hangsúlyosabb jelenlétét a magyar kultúrában (az idei Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége éppen Románia volt), mind a vonatkozó műfordítási vonulatokat.
Érdekes módon azonban a román írók és műveik által a magyarországi kulturális életben keltett érdeklődés kisebb mértékben jelentkezik a romániai s főként a székelyföldi magyar közösségben. Ennek erősítésére született a Román írók a székelyek között elnevezésű kezdeményezés, melyet a román kormány mellett működő Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala támogat. A találkozóra meghívott írókat mutatjuk be az alábbiakban önmagukról és művészetükről valló interjúrészletekkel. Csemegeként Mircea Dinescu örök aktuális versét és krokiját ajánljuk.
Filip Florian A kortárs román irodalom egyik legjelentősebb prózaírója, első, 2005-ben megjelent Kisujjak című regényét számos irodalmi díjjal tüntették ki, lefordították magyarra (Magvető, 2008), németre, lengyelre, angol fordítása idén az amerikai Harcourt kiadónál jelenik meg. ,,Számomra az írás azt jelenti, hogy teljesen beleolvadok a szöveg világába, nem csupán eljátszom ezt azzal, hogy ugye, képes vagyok szépen egymásba fűzni a szavakat. Miután annyi éven át egymagamban vagyok a születő szöveggel, folyamatosan megdöbbenek azon, hogy mások kíváncsiak arra, mivel bajlódtam hosszú hónapokig vagy évekig. Ez ugyanakkor örömteli döbbenet is. Alkotás közben azt tartom a legfontosabbnak, hogy a saját hangomon szóljak, vagyis ne érdekeljen semmi más, így az se, hogy mások hogyan és miről írnak." Simona Popescu Sajátos hangú költő, író, esszéista, 1990 óta jelennek meg kötetei. Vedlések című regényének megjelenése 1997-ben eseményszámba ment. A gyermekkor és ifjúkor (folyamatosan ,,levedlett") világát a felnőtt nő őszinteségével, az eredeti gondolkodó intellektusával megidéző könyv már négy kiadást ért meg Romániában, és több nyelvre ― magyarra is ― lefordították. ,,Egy írónak kell hogy titkai legyenek, kell tudnia hallgatni is (ahogy a filozófus mondja: amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell!). A titok könyveim mozgatórugójának egyik eleme. Például a Vedlésekben sok olyan dolog van, amit érett felnőttként érzek és gondolok át, mégis ott egykori gyerek-énemnek tulajdonítom őket. Másként nevetségesen hatnának, pedig komoly és mély értelmű dolgok. Nem is tulajdoníthattam volna másnak, mint a gyereknek, aki egykor voltam (és akit megörököltem), vagy egy őrültnek (ha szereplőkkel ellátott irodalmat művelnék). Engem kiábrándítanak azok, akikről mindent meg lehet tudni, akik mindent el akarnak mondani magukról, vagy legalábbis így tűnik, szóval azok, akik úgymond egy-egy »nyitott könyv«. Én egyáltalán nem vagyok »nyitott könyv«!"
Dan Lungu Már első kötetének megjelenésekor feltűnést keltett, a 2007-ben kiadott, Egy komcsi nyanya vagyok című regényét hamarosan megfilmesítik. Rövidprózáját, regényét többek között francia, német, olasz, spanyol, lengyel, szlovén, bolgár, görög nyelvre is lefordították, magyarul a Jelenkor adta ki regényét. ,,A szereplők társaságot nyújtanak. Barátokra lelsz közöttük, lélegzet-visszafojtva nyomon követheted különcségeiket, miközben egyik kötetből átvándorolnak a másikba (mennyire türelmetlenül vártam, hogy visszavihessem a könyvet a városi könyvtárba, és másikat hozhassak el!), és, nagyon fontos, a szüleid engedik, hogy játssz velük, mert nem kell kiszaladnod az udvarra, az utcára, hogy találkozhassatok egymással. Remek volt, egyszerre játszhattam, és maradhattam szófogadó gyerek! Így ragadott el az olvasás szenvedélye. (…) Nálunk az író gyakran úgy viselkedik, mint az aranytojást tojó tyúkocska. Hosszú ideig úgy gondoltam, nem is lehetsz író, ha nem vagy képes sztárkodni, amit én például nem tudok. Most már, miután megismerkedtem néhány nagyon nagy íróval, mintha nyugodtabb lennék... Amikor láttam Esterházy Pétert, hogy mennyire természetesen üdvözöl és beszél a Sînt o babă comunistă! magyar fordításáról, úgy tűnt, leckét tarthatna szerénységből, jóérzésből és szellemi kíváncsiságból."
Mircea Dinescu A Luceafărul, a România literară szerkesztője, 1988-ban A halál újságot olvas című kötetének kiadását a cenzúra visszautasította. 1989-ben eltávolítják az irodalmi és közéletből a francia Libération újságnak adott interjúja miatt ― melyben a kommunista rendszert és a diktátort bírálta ―, házi őrizetre ítélik. A kommunizmus bukása után a Romániai Írók Szövetségének elnökévé választják. Jelentős közéleti szereplővé vált, sajátos meglátásai és fogalmazásmódja miatt állandó ellenzéki szerepet szánt önmagának. Alapítója a Gândul újságnak, számos irodalmi jellegű alapítványnak, tagja a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanácsnak. Szintén ő alapította a Cetate (Vár) nevű irodalmi kikötőt, az első ilyen jellegű létesítményt Európában. ,,Dermedten, véraláfutásosan és kiéhezetten előbukkanva a Történelem fagyasztóládájából, egyesek közülünk kudarcos seggrepacsit játszottunk, és még mindig elveszett énünk nyomában tapogatózunk. Büntetésből azért, mert egykor meggondolatlanul üvöltém, mint eszement a sokadalomban, hogy a király meztelen, átraktak, íme, a szekuritáté ketrecéből Josefini kalitkájába, és mindenfélét rám aggattak, mint valami karácsonyfára: sloboziai kolompár, KGB-ügynök, holland, magyar és norvég kém, országkiárusító, analfabéta, gyilkos és őrült, eladott, megvásárolt, destabilizáló, Lenin dédunokája és Mata Hari zabigyereke. (…) Nemrég abban a ládában turkálva, ahol pisztolyaimat, titkos kódjaimat és álszakállamat tartom, ráakadék ifjúkorom vétkeire. Azt gondolám, egészségesebb, ha leleplezem magam, mint hogy mások tegyék meg, és ne adj’ isten, a rendőrségen is feljelentsenek. Igen, uraim! Tényleg kapitalista valék a kommunizmus idején. Hídtulajdonos voltam..." 
