Kis és nagy csacsik, mind elbukának.
Kis és nagy érettségi, abszolváló,
Kegyetlen szigorral megrostáló,
Az átkozott!
Csacsi-családra szörnyű gyászt hozott.
Oly szépen szavaltak: ia! ia!
S lám, lám, el kellett buknia
Nagynak és kicsinek mégis
Sírva sírt ezen az ég is,
Mert ily szörnyű igazságtalanságot
Soha, de soha ő sem látott!
Kik bogáncskórón annyit rágódtak,
Csuda-e, ha fűre vágyódtak?
Ezért magolták nappal, éjjel,
S ím, a szép álom foszlott széjjel!
Ó, jaj, ó, jaj, hogy elhasalának!
…Lehet-e ennél nagyobb búbánat!?
