A kapu gazdájával, a moldvai magyarok egykori tanítójával a hármas Benedek Elek-évforduló valamennyi rendezvényén találkozhattunk, s volt alkalmunk, hogy szót váltsunk és szót értsünk, többek között ennek a kapunak a születéséről és bölcsőfájáról is. Bodvaj felé, a Fenyőspataka fölött a Szilháttyán mászkáltunk, hogy Zsigmond László erdejéből cserefát válasszunk Ibrahim Müteferrika rodostói szobrához. Engem a másfél száz éves, hatalmas fatörzsek valósággal megbabonáztak, dúskáltam is a ,,van-ban", válogattam a káposztáskádnyi kerületű rönkök közül, és félve meg féltve gondoltam arra, hogy mi lesz az ott fekvő matuzsálemi korú fák sorsa? Mondtam is régi ismerősömet és barátomat ugratva, hogy milyen meleget ád majd a kályhában ezeknek az öreg fáknak a parazsa.
— Nem kerülnek ezek tűzre — replikázott —, ha az Isten is megsegít, székely kaput faragtatok a házunk elé.
Előbb gondban voltam, hogy az erdélyi szász építészet jellegzetességeit magán viselő kisbaconi utcában hogyan fest majd a székely kapu? Most örömmel nyugtázom, hogy a szászföldi kapuméret nyílása és magassága nagyjából egyezik a székely kapuéval. És Zsigmond Lászlónak arra is gondja volt, hogy ne akármilyen, immár szabvánnyá váló kaput faragtasson, hanem az erdővidéki mintakincshez igazodva az ő kapuja egyedi faragású legyen. Talált is ehhez embert sógora, Bartha István nagyajtai faragómester személyében.
Miközben én a kapuállítót és a kapufaragót dicsértem, a gazda megjegyezte: a kapu nem akármilyen alkalomra készült. Nem kell rákérdeznem, maga mondja: ajándék házasságunk 50. évfordulójára.
Mit mondjak? Ilyenkor egy virágcsokor is megteszi, de ez a monumentális ajándék azért más: nem csupán családi, hanem mindannyiunk számára, akik elmegyünk előtte, vagy kilincsére tesszük a kezünket, ajándék a javából.
Erre a kapufelirat is figyelmeztet: HÁZAD BÁRHOL LEHET, DE HAZÁD CSAK ITTHON.
