A felmenői révén anyai ágról kézdiszentléleki származású, 1956 óta Németországban élő dr. Szász Elemér interneten vett tudomást arról a ,,megszégyenítő és valótlan állításról", amint e sorok írójának címzett elektronikus levelében írja, hogy ,,Gábor Áron családfája cigány vérre vezethető vissza".
A levélíró arra kér, hogy összeköttetéseim és ismereteim alapján Gábor Erzsébetet, dr. Betegh Lajos feleségét, aki hozzátartozóinak büszkén mesélte, hogy a híres ágyúöntő családjából származik, helyezzem vagy helyeztessem el a Gábor Áron családfáján.
A kérés teljesítése nem gond, Bereckben Khell Ödön, az ottani Gábor Áron Alapítvány elnöke is foglalkozik a berecki Gábor família családfájának kutatásával, és az egyik anyai ági Gábor Áron-leszármazott, a sepsiszentgyörgyi Kovács Erzsébet is kutatja, új hajtásokat rajzol a híres ágyúöntő ezermester származásának dús lombozatú fájára. Ugyanők vehemensen tiltakoztak ama bornírt pesti kitalációra, amelynek kiötlői a magyartól elütő, mindenféle másság után turkálva Gábor Áront besorolta a Gábor cigányok közé, sőt, egyesek azt is kitalálták, hogy a tankönyvekben is ,,romahősként" kellene megjeleníteni a nagy műveltségű cigány embert. A témát többször a közvélemény elé vittem magam is, de mindhiába, néhány, tudatlansága következtében betegesen a múltba révedő elménckedő perszóna az egybehangzás alapján csökönyösen ragaszkodik a Gábor név cigány eredetéhez, mit sem sejtve a székely családnévadás történelmi alakulásáról.
Dr. Szász Elemér családtörténeti megjegyzései a Gábor név cigány kisajátítása elleni indokolt felháborodásán túl művelődéstörténeti adalékul is szolgálnak az ágyúöntő családjának minéműségéhez.
A levélíró keresztapja, dr. Betegh János (1899—1969) a magyarországi Kemencén volt körzeti orvos, az ő édesapja, dr. Betegh Lajos (1873—1913) viszont a fiumei kikötőben volt állatorvos. Róla dr. Szász Elemér a következőket írja: ,,bakteriológus, a fiumei kormányzóság és tengerészeti hatóság állattenyésztési főfelügyelője. Meghívták a montevideói egyetemre professzornak, de nem fogadta el. Számos értekezése jelent meg a különböző szaklapokban. Főbb munkái: A tuberkulózis elleni harc az újabb tudományos kutatás alapján (Kolozsvár, 1907); A baromfiak fertőző betegségei (Budapest, 1913)".
Dr. Betegh Lajos felesége volt a már említett Gábor Erzsébet. Házasságukból két fiú született, a szintén említett dr. Betegh János és öccse, dr. Betegh László, aki fogorvos és festőművész volt Budapesten.
Levélírónk anyai nagyapja, Szász Simon (1884—1980) Kézdiszentléleken született, majd Ozsdolán és végül Bereckben volt egész hosszú életén át kántortanító. Apai nagyapja, Szász Péter (1865—1923) Csíkszentimrén született, és ott is volt kőműves.
Szász Simonnak hét gyermeke született, a legidősebb volt az édesanyja, Szász Erzsébet (1910—2007). Szász Péternek két gyermeke volt: Szász Mária (1898—1961, dr. Betegh János felesége) és Szász József (1904—1988), az édesapja, és egyben a magyarországi Soroksár díszpolgára.
A szövevényes családi összefonódásokat egyrészt azért is idézzük, mert másképp családfát kiegészíteni lehetetlen, másrészt jelen esetben, mert a népes családhoz tartozók sokaságának társadalmi helyzete, iskolai végzettsége, hivatása egymagában is eleve kizárja a hamisan feltételezett származást, és harmadrészt: a Betegh—Gábor—Szász családok története, szétszóratott volta is példázza azt, hogy a Kárpát-medencei magyarság miként rajzott szét a Kárpátok ívén belül és ezen kívül, hol a körülmények által kényszeríttetve, hol önkéntesen, házasság vagy szakma és hivatásgyakorlás végett, s ami a legfontosabb tanulság, amelyet a levélíró dr. Szász Elemér személye is példáz, a szétszóratás ellenére miként lehet megmaradni annak, aminek születtünk, és hogy kell fellépni azok ellen, akik nemcsak országunktól, hazánktól, vagyonunktól akarnak megfosztani, hanem családi kötöttségünket is megpróbálják elorozni.
Levélírónk, dr. Szász Elemér Csíkkarcfalván született 1936-ban, és 1956 óta Németországban él.
