JegyzetBazaltoszlopok árnyékában - Mózes László

2009. október 8., csütörtök, Nemzet-nemzetiség
Szárazajta, a hatvanöt évvel ezelőtti tizenhárom itteni magyar áldozat szeptember végi emléknapja.

Szavalatok, koszorúzás utáni meg-megtorpanó tekintetek, az emlékmű hasított bazaltoszlopait óvatosan körbefonó hangok. Még most is összeszoruló ajkak, földre szegezett tekintetek. Ránduló ráncok. Az idős asszony szemüvegének külső lapján fény csillámlik, a belsőn könny. Az egyre apadó hozzátartozók arcára még most is komor árnyékot vet az egykori, a szomszédos iskola udvarában végrehajtott kivégzéssorozat.

Az ünnepség után oldódni kezdenek a kedélyek, a férfiak lazítanak nyakkendőjük szorításán, a nagybaconi fúvósok olykor taszítanak egyet-egyet egyenruhájukhoz pászított, tányérszerű sapkájukon. Szó szót követ, koccintanak a skóla termében. Azt még el kellett volna mondd, kavarodnak a hangfoszlányok, hogy megbocsátunk, de nem felejtünk. Igen, de ez érthetően így van. Megkérdezték azt is, hogy állunk a hivatalban a politikával. Mondom, sehogy. De lám — fonják tovább a szavakat —, most először jöttek a román intézmények koszorúzni, ezt mégiscsak észre kell vennünk, ez gesztus értékű. Igen, de ha nem lesz autonómiánk, húsz év múlva már semmink nem lesz, s látjátok, mégsem kellett volna eladni azt a fogadót, főként nem azoknak... Csak úgy hasogatja a beszélgetés szeleteit a polgármester, a gazda, az iskolaigazgató, a megyebíró. Majd hirtelen betoppan az ünnepség egyik nyolcadikos szavalója, a tengerszem tekintetű, törékeny Eszter, aki már le is cserélte székely ruháját a megszokott otthonira, s felkérésre — csak úgy, házias öltözékben, papucsban — újra elmond néhány verset. Egyiket a másik után, könnyedén, mintha csak röpködne a tanteremben. Csend, ámulat, majd elismerő taps a megilletődött lánykának.

A gyász, a mélyből szakadozó szomorúság pillanataiban ugyanúgy szólnak e percek jövőről, miként múltról. Arról, hogy az Ajtai Abod Mihály-iskola laboratóriumában nem olyan vegyület kerül a törékeny, szétpattanni kész kémcsőbe, lombikba, mi apróbbacska robbanást, szurkos füstöt eredményez, hanem valamiféle jobbító, életet serkentő szérum. Mert a bánatban is méltósággal körültekintő atyafiak mintha csak alig látható téglákat helyeznének egymásra, valójában azt beszélik, értékelik, hogyan tehetjük jobbá a holnapot...

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 495
szavazógép
2009-10-08: Nemzet-nemzetiség - x:

Fogy a jövő - B. Kovács András

Megdicsérte a spanyol miniszterelnök a román vendégmunkásokat, jól beilleszkedtek, és hamar megtanulták a nyelvet, mondotta többek közt.
2009-10-08: Nemzet-nemzetiség - x:

Transylvania - Kisgyörgy Zoltán

Dél-Anglia környékéről baráti csoport, házastársak elhatározták, hogy hálókocsijukkal, személygépkocsijukkal átkelnek a La Manche-csatornán, és ellátogatnak oda, ahol még soha nem jártak.