Így hát emberileg érthető, hogy tegnap, amikor a parlamenti pártok képviselőivel a leendő miniszterelnökről beszélgetett, egyeztetgetett, nem volt hajlandó elfogadni sem a nyilvánvaló 65 százalékos parlamenti többséget, sem független miniszterelnök-jelöltjüket, Klaus Johannis szebeni polgármestert. Még a tévékamerák jelenlétében leszögezte: „Megértettem, hogy független miniszterelnököt szeretnének, viszont ezt a lehetőséget én nem támogatom, a kormányzást a politikai pártoknak kell felvállalniuk." Hamar kiderült az is, hogy a mindössze másfél hónapig kormányzó kabinetet sem tartja elfogadhatónak, és a szakértői kormány ötletét sem pártolja. Jó esetben azt fogadhatná el, mondta, ha egy független miniszterelnök vezetne egy politikai kormányt, aminek szerinte nemzeti összefogáson alapulónak kellene lennie. S ebben természetesen részt kellene vennie a kormányzásba épp belebukott Demokrata-liberális Pártnak is.

Érthető okokból Băsescu javaslatát az egy nap alatt összeállt laza koalíciót alkotó pártok vezetői elvetették, egyrészt politikai okokból, másrészt a kormányalakítással járó megjósolható időhúzás miatt — amíg ugyanis a négy parlamenti párt és a kisebbségek csoportja szétosztaná a tárcákat, a karácsonyt is megérnénk. S a jelenlegi, csődközeli gazdasági helyzetben, no meg az elnökválasztás csalásmentes lebonyolítása érdekében épp a gyors cselekvés, az új kormány mielőbbi felállítása fontos a pártoknak. Nem úgy Traian Băsescunak, néki a káosz a lételeme, s most is arra játszik, hogy a bizonytalanság, illetve a keze alá dolgozó Boc-kabinet szegett szárnyakkal ugyan, korlátozott jogkörrel, de a Victoriei-palotában maradhasson. Ha ez mégsem lehetséges, akkor kabátujjából előránt egy (különben szakértő) miniszterelnököt.

Hogy a kusza alkotmányjogi vita végül is az államfő vagy a parlamenti többséggel rendelkező pártok „miniszterelnök-csináló" jogát ismeri-e el, a jövő titka. Az ellenben bizonyos, ha Emil Bocról le kellett is mondania, amolyan németes pontosságot és fegyelmet ígérő független miniszterelnökhöz és szakértőkből álló kormányhoz a viharos tengerekhez és kusza politikai élethez szokott kapitánynak nem fűlik a foga.