A Cornell Egyetem kutatói Egyiptomban, Ugandában, Namíbiában végezték a kutyák DNS-vizsgálatát. Összesen hét afrikai régióból származó 318 kóbor kutyánál három genetikai markert elemeztek, majd ugyanezt elvégezték fajtatiszta, feltehetően afrikai eredetű kutyákon, ahogy Puerto Ricó-i kóbor ebeken és egyesült államokbeli keverék kutyákon is. Mint kiderült, az afrikai kutyák esetében a genetikai változatosság épp oly széles volt, mint a korábbi vizsgálatok homlokterébe került kelet-ázsiai kóbor ebeké.

A fajok genetikai változatossága származási helyükön a legnagyobb — magyarázták a kutatók. Ez abból ered, hogy a faj hosszabb ideig élt az adott helyen, így több ideje volt arra, hogy ,,sokszínűségre" tegyen szert. Amikor egy faj viszont terjeszkedni kezd, az egyedek egy viszonylag kis csoportja indul útnak, amely az ősök génkészletének csupán egy részét hordozza.

A kutatók feltételezése szerint az első háziasított kutyáknak afrikai farkasok az őseik. Ezért a háziasítás egyik lehetséges helyszíne Egyiptom lehet, mivel a farkas őshonos azokon a vidékeken.

Az új kutatás szerint az afrikainak hitt fajtatiszta kutyák viszont nem a fekete kontinens őshonos szülöttei. Így például a fáraókutya vagy az afrikai oroszlánkutya ősei között nemigen akad tősgyökeres afrikai.

Ugyanakkor a basenji egyértelműen szubszaharai eredetű, az afgán agár és a saluki pedig Észak-Afrikából vagy a Közel-Keletről származik — mutattak rá a tudósok. A jelek szerint, ha egy térséget európaiak gyarmatosítottak, vagy letelepedtek valahol, a területen található kutyák genetikailag kevésbé voltak őshonosak. A Namíbia középső részén megvizsgált kutyák genetikailag majdnem azonosak voltak azokkal, amelyeket Puerto Rico utcáin vagy az Egyesült Államokban az állatmenhelyeken találunk. Ez arra utal, hogy a modern kori fajok keveredéséből erednek. A kutatók szerint eredményeik némiképp megkérdőjelezik, hogy a kutyákat valóban Kelet-Ázsiában háziasították. (MTI)