Brassónak az ántivilágban azért nem lehetett nemzetközileg is használható repülőtere, mert vagy az ország megszállóinak vagy a benne épp uralgó pártnak nem volt ínyére az ilyesmi. Az ország mértani középpontjában különös stratégiai jelentőséggel bír egy hadászatilag is számításba jövő reptér, megmagyarázható volt hát az a különben fölöttébb furcsa tény, hogy épp a legdinamikusabban fejlődő övezetnek, mely ráadásul valamikor repülőgyárral is rendelkezett, hosszú időn át le kellett mondania a saját repülőtérről.

Nos, e korszak véget érőben, és ez korántsem közömbös Háromszék számára sem. Az ötlet több ízben felmerült a rendszerváltást követően, először épp az ilieszkánus monopóliumot megtörő polgármester-választásokon, melyeket akkor a később kormányra került Demokrata Konvenció jelöltje, egy parasztpárti politikus nyert meg. Magam hallottam, társaságban elmesélte, hogy amikor hozzálátott volna az építés megszervezéséhez, az nemcsak az akkori kormány ellenkezésébe ütközött, hanem érezhető volt a moszkvai nyomás is. Pár éve (2003 körül) Mitrea SZDP-s közlekedésügyi miniszter szentgyörgyi látogatásakor feltettem neki a kérdést sajtóértekezleten, mi lesz a repülőtérrel, mire a következő tömör választ kaptam: ,,A terv nem szerepel a kormány prioritásai között."

Ha most már az építkezés beindultáról tudósít a sajtó, az nyilván 180 fokos fordulatról tanúskodik. Nem nehéz kitalálni, hogy a NATO-csatlakozás és az új geopolitikai helyzet kellett ahhoz, hogy a Brassót és vele az egész övezetet sújtó tilalmi átok feloldódjék. A vidombáki légikikötő Háromszék fejlődésének is számottevő lökést adhat. A talán leginkább kecsegtető helyi szolgáltatási ág, a turisztika léphet felsőbb osztályba általa. Nem mindegy, hogy a térség csak egy egész napi fárasztó utazás árán vagy akár egy-két óra alatt is elérhető már.

A székelyföldi repülőtér kérdése persze továbbra is megoldatlan marad. Mi sem jellemzőbb az övezet perifériára szorítottságára annál, hogy két végén, hosszanti tengelye két pólusán van vagy lesz csupán hasonló létesítmény: Marosvásárhelyen és Vidombákon. Itt az átoksújtottságnak nincs még vége, úgy látszik.