Az előző évtizedekben a köztemető halottak napi gyalogos és autós megközelítése infernális volt. Az autósforgalmi dugó már a lenti lapályon, a Kálvin térnél a pokol tornácára emlékeztetett, s amint a Vár utcán a temető felé araszolgatott a jámbor halandó, akár gyalogosan, akár kiskocsival, egyre inkább úrrá lett rajta és környezetén a rémület, Istenem, innen ép kocsival és ép bőrrel ki lehet-e egyáltalán kászálódni? Fenn aztán, a köztemető főbejárata előtt egymásra torlódtak a lefelé-felfelé, kifelé-befelé kúszó autók, eltorzult arcú figurák kapaszkodtak a volánba, ijedt kifejezésű hölgyek jézusmáriáztak, s volt, aki a hely természetétől idegen indulatokkal egy-egy káromkodást is elmorzsolt a foga között.

Idén minden megváltozott. Az erre illetékesek járhatóvá tették a köztemetőtől a Vojkán utca felé vezető utat, egyirányú forgalmat alakítottak ki, a rendőrök már a Kálvin téri körforgalomnál irányították a forgalmat, a temető felé vezető útelágazásnál udvarias férfiak a körforgalom grafikai rajzát nyomták a gépkocsivezetők kezébe, a közösségi rendőrség egyenruhás emberei végezték az egész útszakaszon az eligazítást, valakiknek sikerült a katonai gyakorlótér-lőtér parancsnokait is meggyőzni arról, hogy a temetőbejárattal szemben gépkocsi-pihenőhelyet kell kialakítani.

Ennek köszönhetően a köztemető környékén, a hatalmas forgalom ellenére, egész nap békességes és megnyugtató, a halottak napi meditációra alkalmas hangulat lett úrrá.

Köszönet azoknak, akiket ez illet azért, hogy a megnyugvás ösvényein érezhették halottak napján magukat az emberek, és senkinek sem kélt az idén kínjában káromkodni kedve a köztemető körüli káosz miatt. Rend, fegyelem és nyugalom társult a halottak napi temetői gyász csendjéhez.