És miniszterelnök-jelöltünk vagy kettő. Ha így megy tovább, kormányozatlan országként sodródunk tovább, akár víz tetején a szemét. De kanpányunk, az viszont: van! Igen, nem tévedés: kanpány! Ez egy eredeti, a nyelvújítóink által alkotott szó. Férfias csatát jelent. Ezért egy erős állat nevét, a kant toldották meg a -pány toldalékkal. Kemény hímek küzdelmét jelenti a hívekért és a várható koncokért. Eredetileg a vadkanra értették a kan szót, amit vidékünkön máig is kamnak ejtenek. Máshol a hasonulás miatt lett a kanból kam, a kanpányból kampány.

A kanpány a legtalálóbb szó arra, amit például az elnökválasztás sikeréért elkövetnek. Tudniillik ebben is, mint minden választási kanpányban, (vad)disznó módon lehet hazudozni, felelőtlenül ígérgetni a gyanútlan áldozatoknak: a választóknak. De érthető ez a szarvasok vagy vezér(o)kosok bőgésére is, amellyel választóikat az urnákhoz csalogatják. És etetik őket. Ígéretekkel. Most ez a kanpány is, akár a szarvasbőgés: ősszel van. Ilyenkor a sok díszhím mind meg akarja hódítani népét, állítólag annak saját érdekében. Jelölt díszhímükről dicshimnuszokat zengedeznek pártfogóik.

Az állatvilágban a különféle hímek, hatalomra áhítozók más és más módon próbálnak párt(ot), társakat vagy híveket toborozni. Más és más módon akarnak vezér(hím)ek lenni. A madarak közül az a nyerő, amelyik szebben és hangosabban tud énekelni. A pávák illegetik magukat. A kakasok színes farktollaikkal, tarajukkal akarnak imponálni a szemétdombon. A pulykák felfuvalkodottan jönnek-mennek. A majmok verik a mellüket. A vaddisznók agyarukkal, a szarvasok szarvukkal akarnak imponálni. Az elnökjelöltek atavizmusban szenvedhetnek, mert egyszerre az összes állat viselkedését utánozzák. Hangosan énekelnek olyasmit, ami kellemes a fülnek, és amiről azt gondolják, hogy szeretnénk tőlük hallani. Felfuvalkodottan illegetik magukat. Agancsukkal és szarvukkal legszívesebben felöklelnék egymást. Kimutatják foguk fehérjét egymásnak és nekünk. A harcban mindent bevetnek egymás kiütésére, felöklelésére, megsemmisítésére. A kanpányban mindenki mindenki ellen harcol. Annyi a különbség az állatvilággal szemben, hogy az állatok nem törekednek egymás megsemmisítésére. A gyengébbik általában belátja, hogy vesztett, és visszavonul. Az elnök- és más jelöltek meg legszívesebben kiirtanák egymást.

Az elnökválasztás többmenetes. A kanpány után következik egy első megmérettetés. A másodikra már csak kettő marad talpon. A többi kihull, de ők sem vesznek el egészen. Marad még nekik is egy jó meleg hely valamelyik párt óljában. A választói háremet a második menet eredményeként csak a két továbbjutó akarja magáévá tenni. Ezek el akarják csábítani a kiesett jelöltek híveit is. A jelölteknek, úgy tűnik, szarvuk is van, amellyel, mint szarvasbikák, összeakaszkodnak. Megtörténhet az, hogy nálunk, aki győz, nem veti le agancsát, mint a szarvasbikák, hanem azután is viseli. Vagy úgy, mint trófeát, amelyikkel dicsekedni lehet, vagy mint nagy marha, rendes szarvként, amivel továbbra is felökleli azt, akit ellenségének tart. Politikai ellenfeleit vagy a sajtót.

Most még egyelőre nem szarvaikkal, hanem csak szavaikkal próbálják megfélemlíteni a másikat. Szavuk messzire hallatszik, mint a szarvasbőgés, mert a jelöltek a tévékben, a rádiókban és az újságokban is bőgnek. Azok, akik lebőgnek és veszítenek, nem jutnak tovább. A második menet előtt a két továbbjutó a nyilvánosság előtt még egyszer meg szokott mérkőzni. A küzdelemnek egyáltalán nem kell sportszerűnek lennie. Minden nemtelen eszközt be lehet dobni, az övön aluli ütésektől a sárdobálásig minden megengedett. Igazán férfias sport, amelyben csak a férfiaknak van hely. Női elnökjelöltjeink ezért egyáltalán nincsenek.

A jelöltek mögött általában ott áll saját pártjuk, mely a jelölt pártját fogja. Ezek a jelölttel együtt csaholnak, mint a kutyák. A jelöltek kezéből esznek. A kanpányolóknak vadászterületük az egész ország.

A kanpányban sok nyaló van, ezek a kanpányoló kampánynyalók, akik ajnározzák jelöltjeiket. Kakaskodnak, és bizonygatják, hogy csakis ők a legnagyszerűbb kakasok az egész szemétdombon.

A fajdkakasok ismerik a dürgést, az államelnök-jelöltek ismerik a dörgést. A különbség csak az, hogy az állatvilágban a győztes hím a győzelem elnyerése után őrzi a nyájat, és gondját viseli. Védi a vadászterületet, és alattvalói, hódolói nem csalatkoznak benne. A mi megválasztottjaink viszont általában elfeledkeznek ígéreteikről.