Viszonylag későn, csak tizenéves koromban találkoztam a szó dupla m-mel és u-val írt formájával: kommunista. Felénk csak a komonista kifejezés járta. Rosszabb hangulata volt ennek később is az előbbiénél. Gátlástalan, ostoba frátert jelentett, sötét titkokat, idegenséget. Olyasvalakit, aki előtt jobb hallgatni, akit jobb kerülni. Aki lárvaarcú, hazudós is bizonyára.
Később hallottam persze az e-s formát is: komenista. Ám környékünkön ezt sem mondták. Másutt, máskor talán használták. Nálunk mesterkélt, irodalmias, ironikus vagy éppen filmekből vett, bár jó rendszerellenes hangzása volt.
A kommunistáról tudható, fejtegethető volt, hogy nem felel meg igazán a szóban rejlő közösség szó nemes értelmének, bizony a kommunitástól valahogy az — ha mondja is — távol esik. Ám valahogy mégiscsak birkózni kellett a pátoszos szótő sugalmazásaival — újra és újra belső párbeszédeket kellett folytatni: hátha mégis lehetne közösségibb társadalom majdan, csak persze egészen másképpen kellene azt csinálni — nem úgy, mint ezek...
Kell valami titkának lennie a szó ide-oda formálódásának, a hangok csúszkálásának! A nyelv poétája a nyelvet használó nép — csak van abban valami titokzatos bölcsesség, talán tudattalan felismerés és ráismerés, ha megcsúsztat egy-egy hangot — tán maga sem tudja, miért, hogyan.
És mit ad Isten? Jönnek a szótitkokat önkéntelenül is leleplező ,,posztmodern", rezsimbukás utáni idők, közgazdasági tömegvallásnak, utóbbi tobzódó szakkifejezéseinek évei, évtizedei! Lám, egyszer csak fellebben a fátyol a komonista szó népetimológiai rejtenivalóiról és ugyanakkor lelepleznivalóiról is. Hallgassuk csak, füleljünk csak figyelmesen! A jó sokat hallott monetáris politika, monetáris tanács, monetáris unió és más monetárisok ott bújtatják híveik megnevezésére — kissé könnyed szóalakítással — e jelentésre a monista, „pénzista" szócskát. Már csak a ko-t kell hozzáigazítani a monistához. Bizony az meg együtt, csoportban együtt való monistáskodást, „pénzistáskodást" jelent — így népegtimológiailag.
Nem tudta a nép, de tette. Így ko-monistázta, vagy ha tetszik, ko’monistázta a moni-mani mammoni, kis csoportosulásaikban tenyerüket dörzsölő jövendő reménybelijeit, amikor még párttitkár-hernyóban már a holnapi bankárlepkeként húzódtak meg — ilyen-olyan bizottságok védőszárnyai alatt. A népi nyelvi lelemény már a vörös lobogók alatt látta sokukban a következő század ko-mon(etár)istáit — nevükön is nevezte őket.
