Nem csak az adományok miatt ― cserépjegyekből 24 000 lej gyűlt össze! ― tartja sikeresnek, hanem azért is, mert a magyarországi Ismerős Arcok rockzenekar igen jó produkcióját hallgathatták meg helybeliek és távolabbról érkezők. És, miként a lelkész fogalmazott, rendezvényük nem csupán azt a célt szolgálta, hogy jövőre valahogyan elkezdhessék templomuk tetőszerkezetének javítását, egyben egy székelyföldi megoldandó problémára, jelenségre is felhívták a figyelmet ― ,,ugyanilyen felkiáltójelek máshol is ágaskodnak" ―: templomaink sokfelé szorulnak javításra.

Szerethető, egészséges dallamaikkal, a hely szelleméhez igazított akusztikus koncertjükkel Nyerges Attiláék nem csak a bikfalvi cserépjegyek vásárlásához teremtettek adakozó, jó lelkületet ― miként ő maga is énekelte: tiszta szavakból hidat építve határok fölé ―, előadásukkal egy lehetséges csapásirányt jelöltek meg. Miért is ne szólhatna máskor, máshol, megfelelő alkalmakhoz igazított, igényes zene templomainkban, miért ne tapsolhatna a szentély falai között a közönség?

Az már csak különös ― talán nem véletlen ― vetülete az Ismerős Arcok háromszéki vendégszereplésének, hogy a bikfalvi templom jóval otthonosabb volt, mint két nappal korábban Sepsiszentgyörgy egyik leghasznavehetetlenebb épülete, a város élő kövületévé vált szakszervezetek művelődési háza. (Különben az, hogy egy október huszonharmadikai előadást jégveremben kell megtartani, megérne egy kisebbfajta botrányt: tűrhetetlen, hogy egy központi művelődési ház nem szolgálja a lakosságot.) Szóval, nem csak egymás felé vezető hidak kellenének, hanem közösséget befogadó, új terek is. Téglajegyekkel talán ezeket is fel lehetne építeni...