Főszereplője az egyik olyan heteronimája, alteregója, alakmása Pessoának, aki a sors kifürkészhetetlen szeszélye folytán túlélte mesterét. Reis, Pessoa szerint, monarchikus beállítódású volt, ezért idejekorán eltűzött Salazar portugál ,,köztársaságából" Brazíliába, ahol hajóorvosként tevékenykedett. Mestere halála után nyugalomba vonult a hajótársaságtól, Gauguinről készülvén könyvet írni, valamikor 1936 októberében Tahitibe utazik. A fény szigete átalakítja életét, s miközben ismerkedik a polinéziai szigetek különös világával és népköltészetével, megejti Tahiti, és a könyv első, A hold arca címet viselő részében élénk költői levelezésbe kezd szerelmével, Lídiával, a többi még élő heteronimával: az ebben az időben Lisszabonban élő Álvaro de Campossal, a cascaisi bolondokházában ápolt esszéíróval, António Morával, a vidéki, patkányoktól és kísértetektől hemzsegő kastélyában nagy filozófiai művén dolgozó Tejve tizenharmadik bárójával, a fehér városban segédkönyvelőként nyomorgó Bernardo Soaressel, A kétségek könyve írójával, a mester angol nyelven alkotó alakmásaival, az avantgárd bűvöletében alkotó A. A. Crossal és a ezoterikus verseket író Alexander Search-csel, valamint Vicente Guedessel, aki ígéretesen indult a tízes években Az idegenség erdejében című szimbolikus novellájával, de a szeszélyes Pessoa valamiért megfeledkezett róla, azóta is az asszociációk sötét mezőin bolyong, ,,kialakítatlanul", de leveleket ír az elmúlt század két neves írójának, Jorge Luis Borges argentin költőnek és Lovecraft amerikai írónak, a horror nagymesterének, azonkívül mestereinek, az idő előtt tüdőbajban elhunyt pásztorköltőnek, Alberto Caeironak és megteremtőjüknek, Fernando Pessoának, valamint barátjának, a fiatal korában, Párizsban különös körülmények között öngyilkosságot elkövető Mário de Sa- Carneiro költőnek. Végül sikerül is Tahitibe csábítania őket, s megalakul a költői kommuna.

A könyv második része A polinéziai útvesztő című regény, ahol kibomlik a történet, a versekben jelzett témák és a költészet regényének induló könyv átalakul negatív utópiává, katasztrófaregénnyé. A harmadik rész, A tahiti fekete füzetből újra verseket gyűjt csokorba, amelyek részben Reis és Lídia szerelmének történetére, utazásaira, részben a regény lezáródása utáni eseményekre utalnak, és az is kiderül, hogyan élik túl a Hold arca bálvány titokzatos idegen lényeivel a mérhetetlen vénekkel való veszélyes találkozást, s hogyan folytatódik életük a költői falanszterben…