Jelenleg Árkos közelében két társával egy lakótelep építésén dolgozik, mely gazdasági válságban is nyereségesnek bizonyul. Ezenkívül krómkapcsok gyártásával foglalkozik, mely a romániai építőiparban új technológiának számít.

Kiss Árpád Csaba vállalkozói pályafutását nyolc éve kezdte Budapesten, Sepsiszentgyörgyre két éve tért haza. Az anyaországba nem azzal a céllal ment ki, hogy az üzleti életben érjen el sikereket, csupán tapasztalatra akart szert tenni, és a jobb megélhetés lehetősége csábította.

,,Budapesten egy spanyol tőkéjű cégnél kezdtem el dolgozni. Elektronikus rulettgépeket gyártottunk, melyeket többek között Ukrajnába, Venezuelába importáltunk. Abban az időben, de még most is, a szerencsejáték nagyon jól ment. Nem lehet megtanulni A-tól Z-ig a rulettgépek gyártását, minden rész készítésére külön szakembert alkalmaztak. Én az anyakerék gyártásával foglalkoztam, ami a golyólövést készíti elő, közben a többi »részletet« is ellesegettem. Arra gondoltam: miért ne próbálhatnám meg én is ezt csinálni" — avatta be lapunkat Kiss.

Budapesten egy odavalósi fiúval társult, aki rozsdamentes rögzítőkapcsokat készített mészkő-, márvány-, illetve gránitlapok felfogatására. Magyarországon ez az építőipari technika nagy népszerűségnek örvendett, akkoriban nagyon jól lehetett keresni vele. Amellett, hogy nem rozsdásodnak a kapcsok, melyek összefogják az építőanyagokat, földrengés esetén is nagyon biztonságosak, stabilabbá teszik az épületeket.

Így a két fiatal vállalkozó arra a döntésre jutott, hogy megismertetik a román piacot is az új technológiával.

Budapesten kibéreltek egy műhelyt, elkészítették a rulettgépeket, előgyártották a működésükhöz szükséges programot, valamint megtervezték a mechanikai, elektronikai részét is. Ezen négy-öt ember dolgozott. A rulettgépek és a kapcsok készen álltak a román piacra, ám a gépek forgalmazásához szükséges iratokat nem sikerült beszerezni, ennek következtében a magyarországi társ is odébbállt.

,,Úgy döntöttem, egyedül próbálok az építőiparból jó üzletet kivitelezni" — meséli Kiss.

A hazatéréshez két nyomós ok is hozzájárult.

Anyagilag nem volt nyereséges már a magyar piacon ezzel előrukkolni, Kiss csak annyi pénzt keresett belőle, mely éppen a család megélhetését tudta fedezni, és nem tudtak félretenni pénzt. ,,Magyarországon olyan fejlett volt a krómkapoccsal való kövezés, mint nálunk ma egy szimpla burkolás" — jegyzi meg.

A másik nyomós indok az itteni vállalkozók munkájával való visszaélés volt. Kiss elmondása szerint több itteni céget csúnyán átvertek, szerződéseket szegtek meg, vagy nem fizették ki a munkát. Legutóbbi munkáját, egy múzeum burkolását a Magyar Építőipari Rt.-nek készítette, amely nem akarta kifizetni, ezt tapasztalván úgy gondolta, inkább itthon próbál szerencsét.

Lapunk kérésére beavatott a krómkapcsok különleges tulajdonságaiba is, ami miatt jobbnak bizonyulnak más építőipari technológiáknál, és az emberek számára is jó vásárt jelentenek.

Megtudtuk: a kapcsok alapanyaga króm, így a márvány, gránitkő nem ragasztva, hanem összekapcsozva kerül egymásra. Egy ilyen kőtömb legalább negyven kilogramm, a technológia a földrengésektől is megvédi a lakásokat, épületeket. Magyarországon a Bajcsi-Zsilinszky Kórház, a Honvéd Kórház, a Danubius Ház épült ezzel a technikával, melynek kivitelezésében Kissék anyaországi vállalkozása segített.

Jelenleg Romániában egyetlen cég dolgozik ezzel a technológiával, de ők a török piacról hozzák az alapanyagot, ami nem minőségi, és a kapcsok előbb-utóbb berozsdáznak. Kiss, mielőtt még belekezdett volna a vállalkozásba, levédett ötfajta kapcsot, csak neki áll jogában forgalmazni, gyártani.

Első munkájukat Bukarestben kapták, ahol egy ötemeletes irodaház teljes burkolását végezték el, mintegy harminc-negyven emberrel dolgoztak együtt. Ezt követően Kézdivásárhelyről, Torjáról, Brassóból jöttek ajánlatok. Krómkapcsos burkolással készült többek között egy brassói múzeum, stadion, sportlíceum, valamint a Dimitrie Cantemir Egyetem épülete is.

Az árkosi lakótelep építésén egy éve dolgoznak, a megyei tanácstól negyven házra kaptak engedélyt. Kiss azonban sajnálattal számol be arról, hogy Romániában nem lehet cégen keresztül nyereséges vállalkozást nyélbe ütni a korrupció, egyéni érdekek miatt, éppen ezért a lakótelepet magánszemélyként építi.

Köztudott, hogy a gazdasági válság sok üzleti vállalkozásnak keményen beolvasott, több, eddig nyereségesen működő cég bebukott, Kiss azonban optimista e tekintetben. Nekik is adódott kisebb-nagyobb kellemetlenségük, de most már jól működik az üzlet — állítja.

,,Jött egy magyarországi vállalkozó, akivel szerződést írtunk annak kapcsán, hogy megvesz egy bizonyos területet tőlünk. Ezzel mi már nyertünk volna, de aztán bejelentette, hogy mégsem kell neki. Így a nyakunkba esett minden. Megjegyzem, nem lehet azt mondani, hogy azért nem haladtunk, mert válság van. Ilyenkor az embernek le kell ülnie, és elgondolkodnia, hogy mit lenne érdemes csinálni. Mi is ezt tettük. Kicsi szórólapokat készítettünk, így oldottuk meg a reklám részét. Továbbá ajánlottunk egy olyat is, hogy aki meg szeretne venni egy lakóházat, és van egy tömbházlakása, azt eladhatja nekünk. Mi beszámítjuk az értékét a lakótelepi ház értékébe, persze kisebb összegben, a piaci ár alatt. Így mindenki jól jár, mi is és a vevő is. Nos, így indultunk el... Az utolsó hónapban három szerződést kötöttünk már, és jó kilátásaink vannak a jövőt illetően is" — avat be a válságot áthidaló kulisszatitkokba.

Kiss szerint sok vállalkozással az a baj, hogy nem tudják belátni: egyik üzlet a másik hátán nem tud megélni. Németországban, ha van négy virágbolt, és valaki akar nyitni egy ötödiket is, egyszer megvizsgálják, hogy igény van-e rá, másképp nem engedik, azt mondják, nem bírja meg a piac, kezdjen másvalamibe. Itt is így kellene lennie — ecseteli külföldi tapasztalatait.

A krómkapocstechnikával készült épületeknél egyelőre Kissnek nincs konkurenciája, szerinte az a nyitja más jó vállalkozásnak is, hogy valami olyat kell piacra dobni, ami új.

Kisst arról is faggattuk, hogyan vélekedik Kovászna megyében a turizmusról mint üzleti vállalkozásról, a vendégházépítésről, hiszen ő is hasonló fába vágta a fejszéjét.

Elárulta: Árkoson már régi projektként tartják számon egy tó és egy park építését, mely az ő lakótelepüktől mintegy négyszáz méterre helyezkedik el. Ez a lakótelepeknek jót tenne, hiszen sokkal több házat lehetne eladni. Igaz, mindezt csak 2010—2013-ra fejezik be a pénzhiány miatt, de mindenképpen jó kezdeményezésnek tartja. Kiss a turizmusban nagy jövőt lát Erdély más területein is.

Mikóújfaluban van egy telkük, mellyel kapcsolatban Kissnek újabb tervei vannak. Évente megrendezik itt a Máltai Szeretetszolgálat táborát, nemrég építettek fel hét konyhával, fürdővel, minden jóval felszerelt házacskát táborozó gyerekek számára. Kiss szerint hasonló tevékenységeknek nagy keletjük lenne az országban.

Terveiről az újonnan megvett telken ekképp számol be: ,,Több elképzelésünk is volt ezzel kapcsolatban. Mivel rengeteg gyerek jön ide, bérbe lehetne adni. Érdemes lenne a régi időkre emlékeztető tábort csinálni, sátrakkal vagy régifajta menedékházakkal. Tevékenységként lovaglást, lovagi játékokat, íjazást, dárdázást, múlt századokat felidéző harcművészeteket oktatni a gyerekeknek. Ilyen sincs Romániában, és úgy gondolom, igény lenne rá. Ám egy ilyenre nehéz pályázatot nyerni. A táj gyönyörű: völgy, középen patakkal, festői, embert csalogató látvány. Amennyiben ez nem jön össze, felparcellázzuk, hétvégi házakat építünk, melyeket a hétköznapi ember is meg tud majd venni. Nem az a lényeg, hogy egy-két házból meggazdagodjunk. Ötször ötös kis házakat építenénk, hét-nyolc áras területtel, húsz-huszonötezer euróért árulnánk. Egy olyan ember, aki tömbházlakásban lakik, nincs pénze magánházra, megvenné, és szívesen jönne ide kikapcsolódni. Az emberek vágynak a természetes környezetre, a turista a kellemes pihenésre anyagiakat is áldozni tud."

Interjúalanyunktól sok érdekességet tudtunk meg a Kovászna megyei vállalkozások sikerességét illetően, így rákérdeztünk arra is, szerinte mi lehet egy jó vállalkozás titka.

„Úgy gondolom, hogy fontosak a társvállalkozások, valamint a munkaerő megfizetése. A jó embereket meg kell fizetni, így is elszállhat velük a kerék, elhiszik magukat, több fizetést akarnak, vagy különválni, de minden ember pótolható. Úgy gondolom, hogy olyan technikát, olyan üzletet kell behozni, amelynek itt még nincs piaca, az bizonyára nyereséges lenne" — összegezett.

Tervei kapcsán többek között azt is elárulta: a közeljövőben a krómkapcsokat szeretné népszerűsíteni országszerte. A román piacról ki szeretné szorítani a török árut, a bóvlit, melyet ugyan olcsón árulnak, de minőségileg nem sokat ér, így átverik az embereket vele. Mivel a mostani gazdasági helyzetben csak az újjal érdemes foglalkozni, Kiss ennek tudatában folytatná tovább az üzleti életét.