A Vitos család gyökerei mélyen nyúlnak vissza az időben. A Bethlen Gábor fejedelem által elrendelt összeírásban 1619. június 14-én Vitos Bálint és Vitos István a lófők között szerepel a kászonszéki Kászonújfaluban. Állatállományukat tekintve mindkettő jelentős vagyonnal rendelkezhetett (Székely Oklevéltár, IV. kötet. Új sorozat. Kolozsvár, 1998).
Az idővel számbelileg gyarapodott Vitos család egyik tagja a 19. század végén Alajos volt, aki családot alapított. Vitos Alajos és Szilveszter Mária házasságából két fiú született, Lajos és Márton. Lajos 1909. január 17-én látta meg a napvilágot Kászonújfaluban. Általános iskolai tanulmányait a szülőfaluban végezte, majd Csíksomlyón kántortanítói oklevelet szerzett. A gazdasági világválság időszakában a székely fiataloknak mind a továbbtanulása, mind az elhelyezkedése komoly nehézségekbe ütközött. Így Vitos Lajos első tanítói kinevezését szülőfalujától távol, a Déván túli Marosillyére kapta, ahol a tanításon kívül a kántori szolgálatot is elvégezte. Tiszta énekhangjára és tökéletes orgonajátékára felfigyelt Vorbuchner Adolf későbbi gyulafehérvári püspök, akinek kedvelt orgonistája lett a fiatal kántor.
Időközben Vitos Lajos családot alapít. György Irénnel kötött házasságából három gyermek született: Attila (sebész főorvos, urológus), Márton (fogorvos) és Mária (egészségügyi technikus). A kiteljesedett család életét a feleség korai halála árnyékolta be. Másodszor Orbán Anna tanítónővel kötött házasságot. Tőle nem született gyermeke, viszont a három kiskorút igazi anyai szeretettel vette körül, és mintaszerűen gondoskodott róluk, példás nevelésben részesítette őket.
Vitos Lajos tanítóval Kászonújfaluban ismerkedtem meg egy vasárnapi szentmise után. 1947 nyarán kézdivásárhelyi barátaimmal a Kászon pataka völgyében, a Katrosához közeli Lénián, a kézdiszentléleki dr. Oláh Béla bírósági elnök erdei tanyáján nyaraltunk. Vasárnap lévén, gyalog átsétáltunk a közeli Kászonújfaluba a szentmisére. A templomból kijövet a falubeliek szemében feltűntek a vendégek, s éppen Vitos Lajos volt az, aki megszólított, érdeklődött kilétünk felől. Megtudtam, hogy 1946 óta az én szülőfalumban, a Kézdivásárhely melletti Szentkatolnán kántortanító. Elmondtam neki, hogy tanítói pályám elején járok, ősztől a moldvai csángómagyarok között fogok tanítani.
1948-tól, az iskolák államosítását követően Vitos Lajost a matematika tanításával bízták meg a szentkatolnai általános iskola felső tagozatán. Emellett ő tanította az éneket és a zenét is. Gyakorlatilag tehát tanári tisztséget töltött be. Mivel az új rendszer ideológiája üldözte a vallásosságot, a kommunista párt eltiltotta a kántori tevékenységtől.
Az iskolai oktatói tevékenység módszertani felelőseként a szakmai üléseken hangsúlyozta, hogy már az elemi tagozaton jól meg kell alapozni a tanulók értelmi fejlődését, később aztán a bonyolultabb feladatok megoldásában a logikus gondolkodásra, az ésszerű megoldások keresése felé kell őket irányítani. Az ismereteket igyekezett már a tanórák keretében minél alaposabban elsajátíttatni a tanulókkal. Oktatói és nevelői tevékenységének eredményességéről nemzedékek tanúskodhatnak, a szentkatolnai iskola azon növendékei, akik orvosok, mérnökök, tanárok, technikusok, tanítók, mezőgazdászok lettek az évtizedek során.
Vitos Lajos iskolai énekkart szervezett. Négyszólamú énekkarával számos versenyen kitűnt, gyakran szerzett első helyezést. Hegedűoktatást is vállalt az iskolában. Vonósegyüttesével szintén sok sikert aratott az iskolák közötti versenyeken.
Vitos Lajos kántori munkájának abbamaradásával megszűnt az egyházközség keretében működő énekkar is Szentkatolnán. Az viszont nagy érdeme, hogy a falu Petőfi Sándor nevét viselő művelődési házában énekkart szervezett, mely az 1950-es évek végén már száz tagot számlált, s a korabeli hatóságok által előírt számok mellett Bartók, Kodály és Ádám Jenő népdalfeldolgozásait adta elő a község falvaiban és Kézdivásárhelyen. A későbbiekben a százhúsz tagra gyarapodott kórussal nagy sikert aratott a tartományi székhelyen, Marosvásárhelyen is Szentkatolna képviseletében.
Hiteles szellemi és erkölcsi értékek közvetítője volt Vitos Lajos több évtizedes tanítói-népnevelői tevékenységével mind az iskolában, mind a falu felnőtt lakossága körében. A hivatása iránt elkötelezett pedagógusnak alig volt szabad ideje. A tanítás, az énekkari próbák és az önképzés kitöltötte mindennapjait. Kevés szabad idejét természetjárásra fordította, így áldozott kedvenc szórakozásának, a sporthorgászatnak is. Horgász társaságát néhány közeli barát, Dénes Gyula és jómagam alkottuk.
A fáradhatatlan iskolamester 1969-es nyugdíjba vonulása űrt hagyott maga után Szentkatolnán. Nyugdíjaséveire Csíkszeredába költözött gyermekeihez. Nemzeti értékeink, történelmi hagyományaink iránt ott sem szűnt meg érdeklődni. Tanújelét adta ennek a Csíkszeredában megjelenő Hargita napilapban közölt írásával, annak 1972. augusztus 5-i számában az 1848—49-es szabadságharc egyik hősi csatáját idézte fel. A 75 évvel ezelőtt állították a nyergestetői emlékművet című írás a szülőfalujához közeli csatára emlékeztet, és méltatja azon bukaresti magyarok szerepét, akiknek jóvoltából 1897-ben felállíthatták a szabadságharcra emlékeztető obeliszket a Nyergestetőn. Megemlékezéséhez Vitos Lajos korabeli fotót is mellékelt, és idézte Bálint György A nyergesi hősök emlékére című, az egykori avatóünnepségen elhangzó versének egy részletét:
Alusznak ők jó mélyen ott alant,
Hiába zengi bú dalát a lant,
Pedig dicsők valának a napok,
Mint a világ legelső kezdetén.
A győzelem aranyvirága nyíl,
Minden szívet feszít a remény.
A Szentkatolnán mindenki által tisztelt tanítómestert a halála előtti években még egyszer sikerült meglátogatnom. 1982. december 7-én hunyt el. Rokonai és szentkatolnai tisztelői, barátai kísérték utolsó útjára a csíktapolcai temetőbe.
