Valaki az egyik tévécsatornán a Traian Băsescu újraválasztását meggátolni kívánó (szörny?)szövetséget — egybemondva elhangzott ez a szókapcsolat is — olyan házasságnak nevezte, mint azokat a frigyre lépéseket, amelyeket a diktatúra éveiben pénzért vagy ennek erkölcsösebb változatában a politikai üldözők mancsai közüli kiszabadításáért idegen állampolgárral kötöttek, hogy a menekülés célországában a boldogító igent majd felbonthassák.
Ebben az érdekházasságban az RMDSZ szüzességét hol elvesztő, hol ezt helyreállíttató koszorúslányként szolgál. Egyelőre csak az NLP-vel lépett paktumra, és a pártatlannak tűnő vőfélynek, a német Klaus Johannisnak aggatja a vőfélybotra a szalagokat.
Mindennek eddig a pontig idillien bizsergető üzenete van, a szebeni bíró független személye és német nemzetisége imponáló az erdélyi magyar kisebbség számára, mert amikor a kettő közül magán erőt véve az egyik rosszat elnöknek kiválasztja, akkor legalább nyugtathatja magát, hogy ezek egyike (újabban mindkettő) egy jó házból való úri fiút hoz majd a családba.
A magyar érdekvédelmi szövetség eddig még nem hökkentette meg szimpatizánsait és bírálóit azzal, hogy szerződésekből ágyat vetve összefeküdjék az Iliescu apó posztkommunista háza tájáról érkező násznéppel, a lakodalomba virtuálisan bevonuló bányászokkal, a szigorú vállalat és mások degedtre gazdagodott ficsúrjaival.
Eme lakodalom előtt úgy érzi az ember magát, mint aki számára az esküvői meghívót még nem kézbesítették, de semmi öröme sem telik benne, amikor azt megkapja.
Elsősorban azért, mert azonkívül, hogy egy jó német bekerül a szomszédok rokonságába, és esetleg feledtetni próbálja velünk azoknak a történelmi félrelépéseknek az emlékét, amelyeket felmenői bennünket magunkra hagyva elkövettek, semmi különös jóval nem kecsegtet.
A Traian Băsescu ellen egymással szövetkező pártok pedig láthatóan semmibe is vesznek. Szó sem esik rólunk, az adminisztráció decentralizálásáról is — amit az autonómia alternatívájaként szoktak kínálni —, csak halványan derengő félmondatok hangzanak el. Még nem pattant ki, de várható, hogy a közgondolkozásba berobbanjon: a bukaresti magyar politikusok az EMNT-vel, az MPP-vel és más egyeztetőfórummal minden előzetes egyeztetés, konzultáció nélkül kötnek egyezségeket. A belső, hazai hergelődéseket felfokozza majd az is, hogy az új román elnökválasztási koalíció miként tagolódhat be majd az EP-be?
Annyi reményünk lehet, hogy a szavazás napjának közeledtével a szerződő felek ráébrednek, hogy a jelenleg kényelmesnek tartott erőfölény (31 + 21%) nem lesz elegendő az üdvösséghez, mert a liberális szavazók egy része belenéz majd a bal felől érkező násznép keresztlevelébe, és félrenyomja a pecsétet. És szükség lesz a magyar szavazatokra is.
