A felújított iskola
Az uzoni Tatrangi Sándor Általános Iskola fizikai dimenzióit tekintve is egész intézménycsoportot és ennek nagyszámú épületegyüttesét foglalja magában, akár konzorciumnak is nevezhetnénk. Van is ennek a megnevezésnek valóságalapja: az iskolai intézmények gazdasági-pénzügyi szövetkezése és egymásrautaltsága, különösen olyan esetekben, amikor évekre elhúzódó nagyszabású építkezések, épületfelújítások, -átalakítások zajlanak, mint ahogyan ez Uzonban és a hozzá tartozó falvakban főleg az utóbbi két évben történt, rendkívül sokrétű feladattömeget varr az intézményvezetők nyakába.
Az épülő, szépülő faluközpont
Az uzoni közvéleményt, az iskolavezetést, a polgármesteri hivatalt, a megyei tanügyi és egyéb felügyeleteket és természetesen a sajtót is mintegy két éve ezek a témák foglalkoztatták a legtöbbet.
Az uzoniak ugyanis nagy fába vágták a fejszéjüket, az iskolai infrastruktúra kiépítésében és modernizálásában elsősorban nem (csak) a kormányzati pénzekből alkalmanként cseppenő-csorduló összegekre alapoztak, amelyek folyósítása olyan is lehet, mint a kutya vacsorája, azaz bizonytalan, hiszen ez mindenféle kormányváltások és -válságok függvénye, márpedig ezekből Romániában mindig bő a termés.
Az uzoniak úgy vélték, a világbanki, az európai uniós, a kormányzati pénzalapok és a helyi támogatások összességét együvé fogó PRIS-program segíti őket abban, hogy intézményeiket városi szintre emeljék. Ezt Uzonban településtörténeti hagyományok is szükségessé teszik, az iskolai intézmények épületei és ezek berendezése se maradjon el a főnemesi, nemesi, majd a polgári építkezések mögött, amelyek Uzon városias jellegét biztosítják.
A PRIS-program a központi iskolai épületcsoport teljes felújítását, saját hőközpont létesítését és a főépület kicserélt tetőterének beépítését, manzárdosítását foglalta magában — mondotta Szabó Margit iskolaigazgató.
Az épületfelújítás nem nevezhető gondmentes diadalmenetnek. E sorok írója, amikor a nyáron néha-néha beütötte magát az uzoni építőtelepre, és látta az iskolaudvaron felhalmozott, épületbontásból származó deszka- és gerendahalmokat, nem sok reménnyel távozott a községből arra vonatkozóan, hogy az iskola tanévkezdéskor kinyitja a gyermeksereg előtt a kapukat. Ma ez már a múlté, az építkezés végeredményét tekintve minden ideálisnak tűnik, az iskolaépület fő jellemzője a tisztaság és rend, a lakályos berendezés. Ha most az építkezés folyamán bekövetkezett néhány buktatót megemlítünk, csak azért tesszük, hogy mások számára tanulságul szolgáljanak.
Uzonban az építkezés közben híre ment, hogy az épület nem fogja kibírni az emeletráépítést. A pánikkeltésnek volt annyi alapja, hogy a pályanyertes cég, amely a tanügyminisztériumban a licitet megnyerte, tévesen mérte fel a 70-es években épült iskola alapozásának állapotát. A kivitelezést a sepsiszentgyörgyi Consic Rt. végezte, ez pedig menet közben jött rá, hogy a régi épületalapozás nem volt éppen szabályos, az építkezés több pontján vagy kispóroltak bizonyos anyagokat, vagy fagy károsította az alap szilárdságát. Summa summarum: a kivitelezési tervet módosítani kellett, amely tizenkétmilliárd régi lejre ugratta a finanszírozás összértékét. A PRIS-programot finanszírozó Európai Fejlesztési Banktól nem lehetett elvárni a pótlást, a hárommilliárd lejes uzoni önrész így is megerőltető volt az uzoni önkormányzatnak. Félő volt, hogy leáll az építkezés, az iskola befejezése elakad, s a polgármesteri hivatal segítségével különféle intézményekhez szétszórt osztályok nem költözhetnek be tanévkezdéskor a felújított épületbe.
Az építkezés kezdetén, még mindezek mellett műemlékvédelmi gondok is akadtak, az uzoni református templom és annak kerítése is ilyen besorolásba tartozik, az ettől bizonyos távolságra lévő épületek módosításához engedély szükséges, amelyet a tervező nem szerzett be időben.
Hatalmas, következetes munka, rengeteg utánajárás és sok álmatlan éjszaka — így jellemezte néhány év iskolaépítkezési munkáját Szabó Margit igazgatónő.
Végül is minden jó, ha a vége jó alapon: sok személyes utánajárással, Keresztély Irma főtanfelügyelő asszony személyes közbenjárására a megyei tanács, kormány, helyi tanács segítségével ,,pénz, paripa, fegyver", minden összejött.
Uzonban a manzárd kivitelezésével nyertek öt osztálytermet, irodahelyiségeket és modern mosdókat szereltek fel. Az épület ünnepélyes átadására májusban került sor a tanfelügyelőség, a helyi közösség és meghívottak jelenlétében, az avatószalagot dr. Ráduly István polgármester vágta el, megáldotta a felújított épületet Ungvári Barna András református egyházmegyei főjegyző és Albert Imre római katolikus plébános.
Az uzoni mamutiskola
A községi viszonylatban mamutintézménynek számító uzoni iskola alsó tagozatán 109 tanuló, az V—VIII. osztályban 138, az óvodában 103 gyermek tanul. Huszonhárom osztályterem, tizenhárom óvodai terem, a község területén összesen tizenegy iskolaépület áll rendelkezésükre, Lisznyóból, Lisznyópatakról, Bikfalváról, Szentivánból, Magyarósról és Uzonfüzesről két iskolabusz szállítja a központi iskolába az V—VIII. osztályos tanulókat. Az Uzonhoz tartozó falvak iskoláit kormányzati pénzekből újították fel. Negyvenhat pedagógus és tizennyolc fős segédszemélyzet biztosítja az oktatás-nevelés feltételeit.
Az iskolai könyvtár 4400, a szentivánlaborfalvi kb. 3000 kötet könyvvel rendelkezik. Az iskolán kívüli munka is rendkívül szerteágazó, a tanulók pályázatokon, versenyeken, vetélkedőkön vesznek részt, kiállításokat szerveznek, kulturális és irodalmi műsorokkal lépnek fel, kirándulások, változatos sporttevékenységek színezik az iskolai életet.
Az uzoni Tatrangi Sándor Általános Iskola vezetősége és tanerői pezsgő és jó hangulatú iskolai környezetet és községi közéletet teremtettek.
Egy rutinkarrier, és ami utána következik
Szabó Margit igazgatónő az az újszabású intézményvezető, aki az igazgatói teendők sokasodásával és egyre bonyolultabbá válásával együtt akart és együtt tudott haladni. Ezt elősegítette a családi, elemi iskolai feltarisznyálás. Uzonban kisiskolás, a VII—VIII. osztályt a sepsiszentgyörgyi Váradi József Általános Iskolában végzi, a sepsiszentgyörgyi 2-es számú Líceum reál—kémia osztályában érettségizik.
(Uzonból most is tömegesen járnak be tanulók a sepsiszentgyörgyi középiskolákba, a tanerők nagy része is ingázik.)
Szabó Margit iskolaigazgató
Szabó Margit a ’89-es fordulatot követően a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképzőben szerez oklevelet.
Ez eddig rutinkarrier, mondhatnánk. Akkor is, ha az egykori átpolitizált iskolai oktatás torzulásait és egyoldalúságát gazdag iskolán kívüli tevékenység színezi: kirándulások, népdaléneklések, szavalatok. Beszélgetőtársam nagy empátiával emlékezik a Vargyas-völgyi táborozásokra és Nagy Gábor volt osztályfőnök rendkívül gazdag népdalrepertoárjára.
Szabó Margit néhány év tanítóskodás után Brassóban szerez közgazdászképzettséget menedzsment szakon. 2007-ben, immár uzoni igazgatóként a nagyszebeni Lucian Blaga Egyetemen mesteri képesítést nyer.
Az igazgatónő ízig-vérig közösségi ember, kiváló verselőadó, kórustag, az a típus, aki a közösséggel együtt építi önmagát.
Uzon erre alkalmas terep. Ilyenkor, télelőn, amikor a fák elhullatják leveleiket, az uzoni református templom tornya-hajója sejtelmesen áttűnik a gesztenyefák ágrácsozatán, és ez a megismerés határán túli, a hit világa felé mutató transzcendens gondolatokat sugall. Beke György, Uzon szülötte egyik gyönyörű, az uzoni és a budapesti gesztenyefák emberi sorsot szimbolizáló metaforájában, amelyet Szabó Margit az uzoni szabadegyetem idei megnyitóján olvasott fel, a modern világ építkezései közé szorított fák magasba igyekvő, az ég felé nyújtózkodó törekvését rajzolja meg.
Állok Uzon urbánus kinézésű főterén, amelynek képét holmi skatulyaházakkal sem rontották el, s az az érzésem, hogy ebben a közegben jobb élni, mint az agyonzsúfolt városokban, és jó végigmenni Uzon főutcáján a porták virágoskertje előtt, ahol porfogó búra alatt barna héjú házi kenyerek kacagnak az utazóra, cukorzománcú kürtőskalácsok nevetnek a vendégekkel szembe, kövér káposztafejek, az uzoni határ földjét és a gazdák szakértelmét bizonygató pityókás zsákok mosolyognak a járókelőre, s egy-egy ölnyi kerti virág is kéreti-kelleti önmagát.
Mert minden mindennel összefügg, és annyi mindennek az a kultúra az alapja, amellyel az iskola felöltöztet bennünket, de az is igaz, hogy az iskola szellemiségét a pedagógusok, a gyerekek mellett az a közösség is meghatározza, amely körülötte, mellette és érette virágzik.
Különösen fontos ez olyan földrajzi övezetben, ahol egy más ajkú nagyváros elszívó hatása szinte elkerülhetetlen. Uzonban ez is a visszájára fordul, mert a brassói magyar közösség kultúráját is beépíti a község életébe.
Rájöttem, hogy a közösséget nem igazgatni, hanem szolgálni kell — mondta természetes egyszerűséggel beszélgetésünk befejezéseként Szabó Margit igazgatónő.
