Csáki Csilla: 1974. november 24-én születtem Gyulafehérváron, de én kézdivásárhelyinek vallom magam. Színjátszással itt, a Vigadóban kezdtem foglalkozni Szabó Szende irányítása alatt, akinek azóta is hálás vagyok, hogy egyengette első lépéseimet a színpad felé, neki köszönhetően ismerkedtem meg ezzel a csodálatos világgal. Hetedik osztályos voltam, amikor Nászta Kati, a sepsiszentgyörgyi színház akkori művésze rendezett a népszínháznál egy Csiribiri nevű előadást, amelyet több helyen is bemutattunk. Az már igazi színház volt. Utána még készült egy-két előadás, de a meghatározó darab a Csiribiri volt. Akkor határoztam el, hogy színész vagy rendező leszek. Később, miután 1993-ban érettségiztem a kantai Nagy Mózes Elméleti Líceumban, felvételiztem a kolozsvári színire, de nem vettek fel, ezért dacból felvételiztem a filozófiára, ahová gond nélkül felvettek. A rendszerváltás utáni első két-három évben Szabó Szende Fortyogófürdőn nagy tekintélyű magyarországi rendezők, színházi szakemberek bevonásával színházi tanfolyamokat szervezett, amelyeken természetesen én is részt vettem. Azokból, akik akkor bekapcsolódtak ama csodálatos tanfolyamokba, később valamilyen formában színházi szakember lett. Fortyogón ismerkedtem meg Béres Lászlóval, aki bevett engem is kolozsvári Maszkura nevű csapatába. A legemlékezetesebb szerepem az Übü mama volt. Közben a bábszínháznál is dolgoztam, a filozófia mellett a színház sem maradt ki az életemből. 1999-ben, amikor filozófiából államvizsgáztam, jelentkeztem Budapesten a Színház és Filmművészeti Egyetem színházrendezői szakára, amelyet 2003-ban fejeztem be. Azóta magyarországi és erdélyi színházaknál — Marosvásárhelyen, Temesváron és Székelyudvarhelyen — mintegy tizenöt darabot rendeztem, illetve dramatizáltam. 2007-ben egyéves dániai tanulmányutat nyertem. Amikor onnan hazatértem, tavaly nyáron azzal fogadott Gergely László rendezőkolléga, akit ugyancsak a fortyogói tanfolyamokon ismertem meg, hogy színház indul Kézdivásárhelyen, és van-e kedvem bekapcsolódni. Azonnal igent mondtam.

— Miért esett a választása Cervantes regényére?

— Ez olyan téma, amelyikben mindenki megtalálhatja a maga mondanivalóját. Az előadás elsődleges célközönsége a család, tehát több korosztályt céloz meg. Szól a gyerekekhez, az ifjúsághoz és a felnőtt közönséghez, lévén olyan irodalmi anyag, amely egyszerre humoros, játékos és filozofikus. Azon túl, hogy a Don Quijote az alapműveltséghez tartozó irodalmi mű, főszereplője egy olyan jellegzetes figura is, aki az erdélyi székelymagyarságnak itt és most egészséges öniróniával fogalmazza meg kétségbeesett próbálkozásait a megmaradásra. A globalizáció valamennyiünket megfertőző trendje szerint ugyanolyan avítt az önazonossághoz való ragaszkodás, mint amilyen ódon Don Quijote lovagregényekből másolt lovagi erkölcsössége. Don Quijote más, mint a többiek. Akár szűkebb (Románia), akár tágabb (Európa) környezetünket tekintjük, mi, székelymagyarok is mások vagyunk mind nyelvünknél, mind kultúránknál, mind gondolkodásunknál fogva. Nekik őrültségnek tűnhetnek küzdelmeink, de mi hiszünk. Don Quijote egy idealista. Szellemi erejével szerez magának felmentést képzelete túlkapásaiból származó kínos összetűzései során. Művelt, intelligens, az összefüggések átlátója és bölcs összefoglalója. Annak a gyermekközönségnek, amely a mai utilitarista-pragmatista világban többnyire szellemi értékektől mentes eszményképekkel táplálkozik, szükségesnek érzem felmutatni, bemutatni őt mint mindannak az ellentétét, amit a mai korszellem mint példaképet diktál. Ma nem érték a tudás, nem érték a küzdelem, szégyen lúzernek lenni, nem divat másokért kiállni, a gyengéket megvédeni, nem divat a plátói szerelem és a ,,lovagi" önmegtartóztatás. Don Quijote bolondot csinál magából, borzasztó cikin viselkedik. Mégis szerethető. Egy szórakoztató, szerethető okos-bolond. Egy esendő ember. Nem kell szuperhősöknek lennünk ahhoz, hogy a környezetünkben élők szeressenek. Hiszen lám-lám, itt van ez a sültbolond, aki Don Quijote, és mégis mekkora ,,sztár" (még életében könyvet írnak róla). Olyan antieszményképet akarok az előadással megfogalmazni mind a felnőtt, mind a gyerekközönség számára, amely megzavarja előítéleteiket a sikerességről, a másságról, a szeretetreméltóságról stb. Az előadás műfaji megnevezése, akár a könyvé, pikareszk, azaz kópéjáték. Felfűzi Don Quijote és Sancho Panza legnevezetesebb kalandjait, felölelve mindkét kötetet. A jeleneteket a regényből átvett versek zenés előadása köti össze. A színészek egyszerre több szerepet játszanak: ez megköveteli a rugalmas jelmez és díszlet kigondolását. Az előadásnak alkalmasnak kell lennie a tájolásra, hiszen fő célunk minél több magyar fiatalhoz eljutni. A játékos vásári komédia stílus többek között azt a célt is szolgálja, hogy üzenetünk a legkreatívabb és a legkevésbé idegen módon jusson el a közönséghez. Célom a könnyen érthetőség, mintegy lefordítom, megmagyarázom a könyvet, szórakoztató, érthető módon kívánom a színházhoz nem szokott közönség érdeklődését is felkelteni és fenntartani. Egyszerre mély mondanivalójú és könnyed, ezért választottam a közönséghez való eljutás eszközéül a Don Quijotét.

— Közelebbi tervei?

— Nem az fontos számomra, hogy mi lesz a következő, általam rendezett darab, hanem hogy azokkal a színészekkel folytassam a munkát, akikkel jelenleg is dolgozom. Számomra most a csapatépítés a legfontosabb célkitűzés, s ebben látok nagy lehetőséget az itteni színháznál. Igazából bármi lehet a következő darab, számomra a legfontosabb az, hogy a mostani színészgárdával folytathassam a megkezdett munkát, és más tehetséges művészek is csatlakozzanak a csapathoz.