Így foglalhatók össze Szeles Imre (képünk) személyes adatai és eredményei
dióhéjban. A Rozmari Kft. Bánki Donát utcai üzlete városszerte
közismert, itt apró kiszerelésben is mindig kapható az, amire egy
hobbikertésznek, de akár egy gazdának is szüksége lehet a növényi
kártevők elleni küzdelemben.
Puskapor
Az évtizede fennálló vállalkozás története azért is érdekes, mert kizárólag önerőre támaszkodva hozta létre Szeles Imre és édesapja még 1998-ban.
Előbb azonban pár szó az életbe való kilépésről, mely a széthulló állami szféra közegében indult a rendszerváltás után közvetlenül. Szeles Imre ugyanis 1988-ban érettségizett a kézdivásárhelyi mezőgazdasági szaklíceum állat-egészségügyi szakán. Az állatorvosira nem jutott be, elvitték katonának. És itt érdemes a nemzedék egy drámai tapasztalata kedvéért elidőzni kissé a bukaresti nagy fordulat eseményeinél, mert a katona szemtanúja volt a hadseregbeli átállás feszült pillanatainak. E nemzedéknek, melynek indulása egybeesett a rendszerváltással, az átnyergelés, a „másként fogtok élni” imperatívuszát forradalmi események közvetítették, az mélyen bevésődött lelkébe. Szeles Imre különben akár fűbe is haraphatott volna a nagy összevissza lövöldözésben:
— A fővárosban voltam katona, s ’89 decemberében kivezényeltek a băneasai benzinkutat védeni, 23-án pedig átküldtek egy kicsit arrébb egy rádiólokációs egység őrzésére. Nos, ott január 8-ig lövészárokban, háborús körülmények között töltöttük az éjszakákat, ma is érzem a csontjaimban. 21-én még szokatlanul meleg volt, 22-én kezdett rosszra fordulni az idő, 23-án óriási hó hullott, és lefagyott. Szörnyű bizonytalanságban éltünk, nem tudtuk kezdetben, kivel tart a hadsereg, minket mire használnak, mi lesz a sorsunk. De hogy a tisztek mennyire féltek! Érdemes lett volna egy pszichológiai vizsgálatnak alávetni, ki hogyan viselkedett. Pont őrségben álltam a domb aljában, amikor 22-én hajnalban megjöttek a tărgoviştéi tankosok, mert a Nemzetmentő Tanács, vagy ki, behívta őket. Azt nem lehet elmondani, milyen szörnyű egy tankhadosztály felvonulása, mekkora csörömpöléssel, burrogással, motorbőgéssel mozog, ráadásul akkor még a kockaköveken. Egy társunk, aki a fáradtságtól elaludt, a zajra felébredt, és hirtelen lőni kezdett. Erre a tank a fedélzeti fegyverével válaszolt, és négyen meghaltak közülünk. Szerencsére rövid ideig tartott a párbaj, egy törzsőrmester kifutott, és odakiáltotta: Fraţilor, nu trageţi, suntem şi noi cu revoluţia! (Testvérek, ne lőjetek, mi is a forradalom pártján állunk!) Rövid tárgyalás után továbbvonultak, de hátul még tartott a lövöldözés, volt, aki egy egész tárat ellőtt.
Tőke helyett egy ötlet
Forradalom ide, forradalom oda, leszerelés után itthon a régi világ vállalatait találta, állat-egészségügyi technikusként ezért dolgozott sorra az illyefalvi nyúlfarmon, utána Egerpatakon, a szentgyörgyi állami gazdaságban, majd bekerült a Comcerealhoz, ahol édesapja is dolgozott, előbb mint raktárnok, utóbb, „látván, hogy a bogyóban van valami”, feltették az számítóközpontba. Munka mellett elvégezte a Hyperion magánegyetemen a hároméves informatikai tanfolyamot, és egészen ’98-ig a gabonaforgalmazó számítóközpontját vezette.
Miért váltott?
— 1998-ban a vállalat kettévált, az egyiket magánosították (utóbb megvette Erdély Ede, és azóta bezárt, talán azt várják, hogy jobblétre szenderüljön — szerk.). Én a másik, az állami gabonatartalékot adminisztráló cégnél maradtam, de látszott, nincs jövője. Akkor támadt édesapámmal az az érdekes ötletünk, hogy gabonafertőtlenítésre szakosodjunk, kártevőirtókként próbáljunk önállósodni. A növényvédelemnél adták meg az engedélyt, abban benne volt a vegyszerforgalmazás is. A cég megvolt, azt még 1993-ban édesanyám megalapította. ’98-ban kétmillióra kellett a törzstőkét emelni, én adtam a hiányzó 1,8 milliót, s ezzel többségi tulajdonos lettem. Ha már megvolt a forgalmazási engedélyünk, első évben az oroszpiacon árultunk, mert annyira nem volt semmink, nem is mertünk arra gondolni, hogy üzletet nyissunk. Fel szerettük volna a piacot is mérni, nagyon figyeltünk arra, mit kérnek az emberek, jöjjenek vissza két-három nap múlva, mondtuk, közben beszereztük. Az első év tulajdonképpen piackutatásra és a termelőktől való tanulásra ment el. Nyáron jöttek a környezetvédelmiek, nem büntettek meg, de nekünk gyorsan pakolnunk kellett. Én különben nagy törvénytisztelő vagyok. Kitaláltuk, hogy a korcsolyapálya jegypénztára nyáron üres, ott nyitunk üzletet. Igen ám, de az szabadidőkörzetben található, nem engedték. Végül 1999-ben kibéreltük a Bánki Donát utcában egy földszintes ház helyiségeit, ott ajtót vágattunk az utcára, berendeztük az üzletet, és elkezdtük a növényvédelemmel karöltve a permetezési munkálatokat. Abból kovácsoltunk annyi tőkét, hogy ajtót tettünk, polcokat vásároltunk, beszereztük a gyomirtókat, közegészségügyi irtószereket. Én voltam a beszerző, édesapám az eladó. Az én számlámra hoztam a vegyszereket hitelbe importőröktől, forgalmazóktól, eladtuk, és fizettük ki. Nekünk semmi kezdőtőkénk nem volt.
A cég megszilárdítása
— Én minden kiállításra elmentem, összeszedtem a prospektusokat, azokból tanultam, a finomabb kérdéseket megbeszéltem a technikai igazgatókkal. Nagy segítségünkre volt a kuponrendszer, a gazdajegyek, amiket az állam a termelőknek osztott. Végül a Kovászna megyében kiadott kuponok olyan 12—15 százalékát mi váltottuk be.
A következő évben nyitottunk egy üzletet Baróton, én ott születtem, nagyszüleim Erdővidéken éltek, érzelmi kötődésem is volt. Nyitottunk egyet Nagyajtán, amit aztán be kellett zárni, túl közel volt a baróti, de nyílt egy Bölönben, méghozzá tanácsi segítséggel, erre mi inkább visszavonultunk. És egyet Bodzafordulón, mégpedig úgy, hogy a polgármesteri hivatal felkért, nyitnánk egyet, mert a helyi boltban nagyon drágák a vegyszerek. Kezdetben tápokat is lehetett árulni, mert a törvény nem tiltotta, aztán ez változott 2004-ben, és lemondtunk róla. Nem is baj.
2003-ban a felségem beiratkozott a közgazdaságira Bukarestben, és elvégezte, ma közgazdász. Én 2005-ben iratkoztam be Kolozsváron a kertészmérnökire, és idén diplomáztam. Most pedig teljesült életem nagy álma, az állatorvosin végzem a mesterit élelmiszer-biztonsági szakon. Csak visszakerültem az állategészségügybe is valamennyire!
Szeles Imréék 2002-től európai standardoknak megfelelő rágcsálóirtási szolgáltatásokat is nyújtanak, a kézdivásárhelyi keményítőgyárban úttörő módon megvalósították azt az integrált kártevőirtást, amit nálunk akkoriban még hallomásból sem ismertek. Ma a kereskedelemmel és szerek kikeverésével egy időben, főleg cégeknek végzik ugyanezt, kimennek magánszemélyekhez is, de annyira foglaltak, hogy arra kevesebb idő jut.
Érdekvédelem
Szeles Imre egyik legnagyobb szakmai elégtételének nevezi, hogy sikerült társaival összekovácsolnia az országos kártevőirtói szövetséget (ANODDD), melynek alelnökévé választották. A lépésre különben azért volt szükség, mert piackorlátozó törvényt kívánnak megváltoztatni általa. A saját megyei praxisában is beleütközött ugyanis abba az igénybe, hogy a piacot egyesek monopolizálnák a közbeszerzési törvényre hivatkozva. Az ugyanis közterületen e feladatot csak állami ügynökség által felhatalmazott cégekre bízná. Van, aki eme egyeduralmat az egész megyére kiterjesztené attól függetlenül, hogy jogi vagy természetes személyről van szó. Brassóban például már csak egy ploieşti-i cég végezheti e munkát. Nálunk a közterületi szúnyog- és légyirtást idén a Rozmari Kft. végezte, mivel sikerült kiváltania az illetékes ügynökség engedélyét. Különben a maga négy alkalmazottjával hogyan vehesse fel a versenyt egy százvalahány dolgozót foglalkoztató „mamutcéggel”? Az érdekvédelmi szövetség ma keresi európai partnereit, a héten épp a magyarországival lép egyezségre. Élelmiszer-biztonság és kártevőirtás terén az Európai Unió egységes normatívákat fog kidolgozni, a standardizációs hivatal most dolgozik rajtuk.
Végül pontosan a nagy, sőt, nemzetközi szakcégekre vonatkozóan azt kérdeztük, fogja-e bírni velük a versenyt. Úgy véli, igen, a maga szűkebb piacán a helyismeret nagy előnyhöz juttatja. Miként a kereskedelemben is, reméli, tudja állni a sarat, bár sok régi vegyszer forgalomból kivonása várható, s új termékcsaládok fognak megjelenni az újraellenőrzött hatóanyagokra építve.
Egy fenékkel két lovat
— De hogyan nem csődölt be a bolt, amikor a valamikori kilenc szentgyörgyi növényvédelmi üzletből ma csak három működik? Szerepet játszott a piac beszűkülésében bizonyára az is, hogy a megyében a földek jó részét az ún. önellátó gazdálkodás foglalja le…
— Igen, az valóban nem profitorientált, ki van szolgáltatva a politikai változásoknak és főleg a nyugati árudömpingnek. Nekem szerencsére kicserélődött a kuncsafti köröm. A nagyobb gazdák azokat a cégeket részesítik előnyben, amelyek hitelre és szerződéssel adnak nekik védőszert őszi és tavaszi kifizetésre. Magam két évig a cég mellett egy bukaresti nagyforgalmazó területi igazgatójaként is dolgoztam, hogy megpróbáljak szerződéseket is kötni. De nem volt idő rá, egy fenékkel két lovat nem lehet megülni, inkább visszatértem a cégemhez. Nálunk a nagyobb gazdák helyett időközben bejöttek a kiskertesek, a hobbikertészek, maradtak kisebb gazdák is. Sok ember vásárolt falusi házat, és ez az ügyfélnyereség kiegyenlítette a veszteséget. Árulunk védőszereket kis adagokban, virággumókat, magvakat, zsákokat, gazdabolti a kínálata városi fő üzletünknek.
Hitelre viszont nem adnak árut, ezzel e kockázatot kiküszöbölték. Mindenkinek méretére szabott biztonságot kell magának kiharcolnia.
