— 2003. július 31-én utaztam vissza Bécsbe. Felhívott Sepsiről Simon Attila. Ismertem, mert valami autóbiztosítási ügyet Bécsben én intéztem el neki. Ebből vette az első fagylaltkészítő gépét, és ezzel indult a vállalkozása.

Szombat este hívott fel, hogy a Sugás vendéglő eladó, és erről akar velem beszélni.

Reggel Szentgyörgyön voltam.

Felhívtam az asszonyt Bécsben, s ő rögtön azt mondta: igen.

Annak idején, amikor a bécsi Hargita Panzió számára egy lakást meg kellett venni, három hétig győzködtem, hogy vegyük meg. Most egyben rávágta: igen.

Negyedikén a szerződést aláírtuk. A pénz át volt utalva. Végül is közmegegyezéssel kilépett ebből a társulásból. A Sugás komplexum egyedül az én tulajdonom.

Így kerültem Szentgyörgyre.

— Milyen állapotban találtad a Sugást?

— Amikor megláttam, hogy az építkezés miként folyik, akkor azt mondtam magamnak: vagy idejössz, és átveszed az irányítást, vagy az a 130 000 euró elúszott. Akkor úgy beálltam dolgozni — a ditrói építőcsoportot akkor szedtem össze —, hogy áprilisban a vendéglőt megnyitottuk. Hét hónapon keresztül éjjel-nappal velük együtt dolgoztam.

A mi eszünk szerint csináltuk

— Ízlésbeli helyreigazításokra az építkezésnél szükség volt-e?

— Belsőépítészi tervezőt Magyarországról hoztam. Sok mindent eltúlzott. Gyakorlati dolgokban nem talált a szó. A csempe kihozatalát ő intézte Spanyolországból. A fele időnél a szerződést felmondtam, s utána a mi elképzelésünk szerint csináltuk tovább.

— Szállodát is építettél...

— A vendéglő épült. A háta mögött volt a cukrászlaboratórium. Megvásároltam.

Tulajdonképpen Bécsből hatalmas vagyont hoztam haza. De mivel én folyamatosan dolgoztam, körülbelül harminc-negyven százalékkal olcsóbba került, mintha mindent mással végeztetek. Mondok egy értéket: százezer euró. Mivel én dolgoztam, ez harminc-negyvenezer euróval kevesebbe került. Állandóan jelen voltam, és az én embereimmel dolgoztattam.

A mesteremberek is kérdezgetik, hogy honnan tudom ezt, honnan tudom azt. Onnan, hogy a bécsi Hargita Panziót is úgy alakítottam, hogy egy-egy lakást megvettem, és azt belsőépítészetileg újrateremtettem. Terveket készítettem, és én bütyköltem a kényesebb munkákat is. Bécsbe innen is vittem embereket, Magyarországról is. Mindig a legolcsóbb megoldást kerestem.

— A Sugás esetében összegeződött mindaz, amit itthon és Ausztriában tudásként, tapasztalatként összegyűjtöttél. A sokféle szakma, a Kárpát-medence és Európa bebarangolása...

Ha valamit nagyon akar az ember

— Életem legnagyobb nyeresége, hogy amit nagyon akarok, azt megcsinálom.

Elmondok egy történetet. Éjszakánként olyan álmaim voltak, hogy ott van a bécsi panzió mögött egy nagy lakás egy csomó szobával, és én ezt nem vettem észre. Ha tudok róla, kibővíthettem volna a panziót. Ez többször megismétlődött.

Rájöttem, hogy ez az álom a Sugás mögötti épület. Valamire vágytam, és valamit nagyon akartam, s ez az álom gyakorlatilag megvalósult. Így van ez, ha valamit nagyon akar az ember. Ezt annak ellenére csináltam, hogy az engedélyek beszerzésével a mai napig is gondom van. Nagyobb támogatásra és megértésre számítottam. Ez nem jött be. Pedig régi pénzben öt év alatt 1,7 milliárd összegű adót fizettem a városnak.

— A Sugásnak előélete, nagy híre is volt. A diktatúra éveiben szellemi műhelyként is működött. Értelmiségi találkahely volt, klub jellegű. Ösztönző volt-e számodra, hogy a régi hírnévből valamennyit visszaállíts?

— Tulajdonképpen erre alapoztam. A Sugás legyen Sugás. Soha nem habzsoltam a pillanatnyi nyereséget. Az azonnali meggazdagodást. A Sugás és elegancia fogalmát társítottam. A Sugás kiflijében váltakozva állandó képzőművészeti kiállítás van. Író-olvasó találkozókat, kisebb rendezvényeket is szívesen látunk.

— A Sugás eddigi öt esztendeje nem volt egy diadalmenet. Utolért a gazdasági recesszió is. Mármint a vendégsereget érte utol. Ilyen körülmények között hogyan lehet helytállni, sőt, építkezni is, hiszen a kommandói Ölvesben nagy igénnyel és szép elképzelésekkel építed az Ölves Panziót. Szoktatom magamat egy esetleges panziónévhez: Ölves vagy Ölyves...

— Tavaly a Sugás vendéglő és a Sugás Szálloda a csúcson volt. Ezért fogtam neki a kommandói tervem kivitelezésének. Mára minden lelassult. Az idei átadás helyett tavaszra csúszik az üzembe helyezés. Vannak a környezetemben, akik sopánkodnak, hogy mi lesz? Mi lesz? Én optimista vagyok. Annak kell lennem. Egy kicsit lelassultunk, de májusban-júniusban Kommandón nyitunk.

Sepsin a Sugás

a legnagyobb gond

— Románok húznak ki a slamasztikából. Bankvezetők és mások. Szégyen. Ausztriában is mindig ,,román" voltam. Auslander, nem? Ezt éreztem. De az, hogy hazajössz, és ne álljon melléd senki, tudod, ez fáj. Ezt januárban éreztem először, hogy fáj. A Sugás bővítésére máig sincs engedély. Pedig mindenki megígérte. A régi polgármester is. A műemlékvédelem megadná a jóváhagyást, de kisült, hogy addig nem tehetik meg, amíg nincs meg az övezet új rendezési terve, amelyet most harmadszor készítenek. És ki tudja, mikor lesz kész?

Annak ellenére siker, az volt. Különösen az új asszonnyal. Nagyon melléd tud állni. Azt mondta öcsém, ha ő lett volna a feleségem, akkor három Hargita Panzió lett volna Bécsben.

Mikor öcsémmel összevesztünk amiatt, mert nem lettem mellette fogtechnikus, utána minden másképp alakult. Nagyon jó testvérek lettünk, szeretjük és támogatjuk egymást. Akkor rosszulesett, hogy összevesztünk. Ez volt az egyik csapás. A másik a volt feleségem. A válás.

Ez is azért történt, mert ide kellett jönnöm...

— A bécsi Hargita Panzió hogy működik? Jelent valamit Ausztriában a Hargita szó?

— Jelent, természetesen. Most már tudják, hogy van ilyen. Megmondjuk, hogy az micsoda. Hogy Siebenbürgen — hogy Erdély.

— Magyarok is felkeresnek?

— Persze, persze. Nagyon jó kuncsaftjaink vannak. És nagyon sok román is van Bécsben. Itthon is beindítottuk a reklámot. A Sugás Szállodában, a vendéglőben ki van téve a bécsi reklám, a Hargita Panzió kártyája. Nagyon sok vendéget küldünk Romániából. Most, a gazdasági krízis idején legalább tíz százalékban a románok tartják el őket.

— Az ausztriai lét, az élet miként keveredett az erdélyivel?

— ’82-ben mentünk ki, és már ’83-ban kijöttek a gyerekek. Bekapcsoltuk őket a magyar cserkészfoglalkozásokba. Mivel én fafaragó is vagyok, ezzel bekapcsolódtunk a cserkészetbe. A húsvéti vakációban tíznapos művészeti tábor volt. Nyugat-európai részvétellel. Ausztria is hozzá tartozik a nyugat-európai cserkészkerülethez. Köllei Gyurka bá volt akkor a nagyfőnök. Egy katolikus pap. Így kerültem már ’83-ban a burgenlandi táborba. Minden évben táboroztunk. És akkor elmentünk a sítáborba. A lányaim nőttek. Elmentek cserkészkiképzésre. Nyári táborba, sátorral. Oda is velük mentünk. Tevékenykedtünk mint cserkésztisztek, bedolgozók. Innen, Romániából vittem galaci vésőkészletet. Húsz szettből állt. Az Európai Cserkészkerület címerét is ezzel faragtuk ki. Itt van nálam. Onnan hoztam el. A készletet mindig vittem a táborokba.

Csíksomlyói búcsújárás Ausztriában

— A cserkészet volt az egyik foglalatosságunk. A másik a csíksomlyói búcsúknak a szervezése. Ezt András Imre csíkszeredai atyával szerveztük. ’83-tól ’89-ig ennek egyik főszervezője voltam. Ettől kezdve annyira megindult a fúrás — azt hitték, hogy ebből gazdagodunk meg —, és én nem voltam normális, mert nem engedtem el a fülem mellett ezeket a pletykákat. Akkor indult a panziónk. Ezek után kimaradtam a csíksomlyói búcsúk szervezéséből.

A búcsúkra a Bécsben élő magyarok gyűlnek össze pünkösd szombatján. Misézés van. Kultúrműsor, flekkenezés, beszélgetések, és a végén buli. Körmenet is van, aki tud, az székely ruhában jön..

— Összefoglalva, kinn milyen magyar jellegű összejöveteleitek voltak?

— Elsősorban a cserkészet. Most az unokáim járnak a bécsi cserkészetbe. Az anyjuk viszi őket. Minden szombaton. Nyáron táborban is voltak. A nagyobbat haza kellett vinni, mert hisztizett. Balesetek, ez az, ami a gyermekekkel előfordul.

Nekem sok barátom került, mert én foglalkoztam a magyar menekültekkel. A Szépfalusi szervezéseire is eljártunk. A Bornemisza Társaság rendezvényeire a Capistrangasse 15. alá. Jártunk az Europa Clubba is, Smuk Andrást, a Club lelkét jól ismerjük. A Bécsi Napló főszerkesztőjével, Deák Ernővel is jó viszonyban voltunk. Amikor apósom nálunk volt, vacsorára is meghívtuk.

— Bécsből ugorjunk vissza Kommandóra. Milyen arcéle lesz az Ölyves vagy a Laur fogadónak?

— Turizmusra, konferenciaszervezésre alapozunk. Csoportokra. Vendéglőt indítunk, olyant, amelyik minden követelménynek megfelel, a magas igényeket is kielégíti. Nagyobb rendezvényekre is vállalkozunk, száz-százhúsz személyt is el tudunk látni. A turizmus lesz a fő foglalatosságunk. Magyarországról is szervezünk csoportokat. Ez a vidék megejtően szép. Magasabban vagyunk, mint a mostani Magyarország legmagasabb hegyei. 1070 méteren. 1777 méter a Lakóca. Ennél a Górhavas magasabb.

Turisztikai szempontból mesés ez a táj. Azért építenek ide bukarestiek, sőt, még a konstancaiak is.

A vendéglátásban főhelyre kerülnek majd a helyi ízek és aromák. Most is annyi rókagombánk van eltéve, hogy egy évre elegendő. Az áfonya- és kokojzadzsem helyi specialitás lesz. Itteni nevén medvegomba, azaz vargánya. Laskagomba. Pisztráng. Feleségem, Lucia a moldvai csángó specialitásokat is ismeri. Három-négyféle különlegesség állandó jelleggel található lesz.

Négy quadunk is van. Az unokáknak vásároltam Németországban. Most itt vannak a színben. Kirándulásokat szervezünk a Lakó­cára. Meghatározzuk, hogy meddig lehet autóval menni. Ettől a ponttól gyalogtúrára visszük a vendégeket.

Sokan kérdezik, hogy ezt miért csinálom. Öt év múlva gyere el hozzám, s akkor megmondom, hogy miért csináltam így, és nem másképp. A kommandói építkezésre is azt mondta valaki, vezető ember, hogy ebben ő nem lát semmit. Én érzem, hogy ez menni fog. Én azt a pénzt, amelyet ide befektetek, becsületesen megkerestem. Nem vittem ki Bécsbe. Nem adtam oda a gyerekeimnek. Ideraktam a pénzt és a munkámat is. Az energiámat. Ez ki kell hozza az árát. Két év múlva, öt év múlva.

Máris van érdeklődés. Ha az idén elkészült volna, két konferenciával jelentkeztek be. Negyven személy, konferenciaterem, kinti séta, példaszerű ellátás... Igényes vendégeknek készül.

Ebben nincs kölcsön, nincs uniós pénz. Beleépítettem a vagyonkámat, a keresetemet. Az időmet, a munkámat. Szeretem csinálni.

Kommandói lakos leszek.