A felnőttek világa egy sajátos naprendszerben kering, melynek középpontjában a pénz és a hatalom áll.
Az innenső parton levők a nincs pénz, nincs hatalom állapotával viaskodnak, a túlsó parton levők pedig a még több pénz, még több hatalom reményében törekszenek. Így csak a gyerekek vannak tisztában azzal, hogy nemsokára ismét eljön a Mikulás, csak ők számlálják eszerint a napokat.
A kisebbek nem igazán fogják még fel, hogy mit jelent az advent, a karácsonyt megelőző várakozás, de azt tudják, hogy figyel a Mikulás, és igencsak odafigyel, hogy jó-e vagy rossz az a gyerek. Ezért, ha időközben rosszalkodtak is, most igyekeznek visszafogni magukat, figyelmesebbek és kevésbé önzőek, hátha a nagy öregnek már rövidebb távú a memóriája, és nem veszi figyelembe a régebb történteket. Eljön aztán a várva várt nap, a cipők fényesen sorakoznak, meglapul bennük a sok finom édesség, és kivirít közülük a virgács.
A gyerekek örülnek az édességnek, s bár meghökkenve, de tudomásul veszik a virgácsot is, hiszen a Mikulás mindent lát, előtte nem lehet hazudni.
Sajnálom nagyon, hogy a felnőttekhez is nem látogat el legalább évente a bölcs öreg, mert így nincs, aki tükröt tartson elénk, amiben lássuk, hogy jók voltunk-e vagy rosszak. Lehet nyakló nélkül hazudni, hisz úgyis mindig akad, aki elhiszi, aztán az önzést szépen lehet álcázni, akár önzetlenség képébe is öltöztetni és így eladni. Az álnokságot és rosszindulatot mézédes szavakba lehet burkolni, meg lehet bújni a langyos szavak mögött, mondván: Nem tehetek róla, csak parancsra tettem. A cipőkben nem virít a virgács, hogy mindenki lássa a hamisságot, még az is, aki annyira belenőtt ebbe a világba, hogy már ő is azt hiszi néha, hogy igazat mond.
Hiányzik a Mikulás azoknak is, akik nap mint nap igyekeznek jók lenni, jól végezni a dolgukat, s mégsem jár nekik soha egy dicséret, jutalom, csak a hatalom nélküliek szelíd várakozása vagy az önmarcangoló tehetetlenség.
Megkérem hát a Mikulást, hogy vigyen egy kis dicséretet ajándékba minden, a gyerekeiért a pénztelenséggel is küzdő szülőnek, minden, az életben és a munkában felelősen részt vállaló felnőttnek, minden, a munkában és reménykedésben megfáradt öregnek a hosszú helytállásért…