December elseje. Kis városomban soha nem látott pazar világítás hirdeti az ünnepet. De nemcsak itt, hanem sokfelé az országban. Talán a novemberi-decemberi négy-négy napos fizetéslevonások summáját költik erre a meggondolatlan fényszórásra. Erre telik az állami költségvetésből, azaz abból, amit a mi zsebünkből vesz ki az állam.
Egy társadalombarát államban bizonyára kevesebb a munkanélküli, a tolvaj, a koldus, a politikus ― de itt a bürokratikus, papírgyártó intézményrendszer mohó gyomra miatt sokan éheznek, és még többen nélkülöznek. Egy értelmes társadalomnak ezt az államot, melyet csak részben örököltünk, radikálisan át kellene szerveznie, ellenőrzése alá kellene vonnia. Amíg a társadalom az állam szolgája, rabja, más és más alakban tér vissza a múlt.
A parlamenti létszámcsökkentés ― többek között ― egyike azoknak a pislákoló reményforrásoknak, amelyek arra biztatnak, hogy azok mellé álljak (bár kevésbé vagy nem szeretem őket), akik hasonlóan gondolkodnak. Ezek szerint véleményem nem egyezik a romániai magyarság legnagyobb érdekszervezete vezetőségének nyájterelő politikájával. Ez olyan párt malmára hajtja a vizet, amely a székely megyék magyar vezetőinek leváltását sikeresen szorgalmazta. Milyen magyarságképviselet ez? És aztán...
Legyen a szebeni polgármester miniszterelnök! Köztiszteletnek örvend. Megérdemelné. Íme, Romániát egy német ajkú miniszterelnök vezeti ― fogják hirdetni világszerte! Miért siránkoznak a romániai magyarok? A nemzetiségi kérdést Romániában is megoldották ― akárcsak a diktatúra korában.
Komán János, Maroshévíz
