Napszámosok

Beszélgetésünket riporteri tapasztalatom felelevenítésével kezdtem: az itteni nagyobb gazdaságokban láttam, megtalálták a módját annak, hogy munkát adjanak és megélhetést biztosítsanak a roma telep lakóinak. A falu feletti legelőkön találkoztam állatgondozókkal, mások a betakarításban segítettek itt is, mint sok más helyen. A hetekig és módszeresen vizsgálódó szociológus rálátása persze szélesebb skálát fog át. Mennyire általános hát e szimbiózis a gazdák és romák közt? ― kérdeztem elsőként.

― Távolról sem terjed ki az egész kolóniára, és ez a fajta együttműködés csak arra elég a cigány közösség egy jelentős részének, hogy ne süllyedjen abba a mélyszegénységbe és marginalitásba, melyben már valóban az alapvető szükségletek sem elégíthetők ki.

Ehhez hasonlót tapasztalhattunk Sepsiszentgyörgyön az Őrkő alatt. Tudtommal ott vannak olyan részei a cigány telepnek, melyek valóban ezt a szintet közelítik. De a kőröspataki telep egyes házai és családjai is nagyon nyomorúságos állapotban találhatók. Az említett szimbiózis eredetét kutatva kiderült, ez annak köszönhető, ami a faluban a hetvenes években és később történt. Miután a Székelyföldön a megyésítés után az erőteljesebb iparosítás megkezdődött, és a szentgyörgyi óriásvállalatok is megépültek, oda jutottunk, hogy a nyolcvanas években a magyarok körében már az iparba ingázás biztosította a többség megélhetését. Ebben a cigányok alig vettek részt, viszont a munkaerő nélkül maradt téesz ez irányú igényét soraikból elégítette ki. A cigányokat vonta be a téeszvezetőség a földművelésbe, és azok, valamint a gazdák most a téeszből áthozott kapcsolatokat, a téeszben begyakorolt fegyelmezési technikákat és munkamódszereket ültetik át a nagyobb magángazdaságokba. Ezek nyújtanak ma munkahelyet a romáknak, akiknek ez nagy nyereség, mert ők a lokális munkaerőpiacon túli világba nagyon nehezen jutnak ki. Tudjuk ugye, hogy Kovászna megyében az országos átlagnál is nagyobb a munkanélküliség, ez is hozzájárul ahhoz, hogy a helyi piacon napszámosmunkán kívül nem sok más lehetőség nyílik számukra.

― No de tulajdonképpen minden külön képzés nélkül is rendelkeznek olyan szaktudással, aminek ott mégis hasznát veszik.

― Hát valamifajta szaktudással igen. Nem nevezném azonban szaktudásnak, inkább valamifajta munkakultúrának, ami korábban alakult ki.

― Igaz, miféle mezőgazdaság az, amelynek napszámosra van szüksége? A svájci gazda nem igényli, bizonyára nem is lenne, honnan hozzájutnia, azért is hoz fél évre, évre keleti segítséget magának, például tőlünk, de hát az tanfolyamszámba menő tanulást tesz lehetővé.

― Pontosan így van. Nálunk, ha még szüksége van rá a gazdának, az a felemás gépesítésnek tulajdonítható. A gépesítés azonban halad előre, és egyre kevesebb napszámosra lesz szükség.

― Az együtt munkálkodásnak tehát nincs perspektívája?

― Nem mondanám azért, de elképzelhetőek nagyon rossz forgatókönyvek is, ha ezek a munkalehetőségek nagyon beszűkülnek. A másik veszélyforrás pedig az, hogy korábban a vá­rosba beljebb költözött cigány csalá­dok ― erre Sepsiszentgyörgyön volt példa a blokklakók közt, de akadt kőröspataki is ― a kilencvenes években már nem tudták a városban lakhatás feltételeit megfizetni, és ezért visszaszorultak a telepre, akár rosszabb körülmények közé is. Ha tehát e szám nő, és emiatt is duzzad a telepiek lélekszáma, ráadásul a munkalehetőségek beszűkülnek, akkor itt nagyon sötét forgatókönyvek is elképzelhetők. Nyilvánvalóan Há­romszék gazdasági fellendüléséhez is kötött, mennyire válik kritikussá és tarthatatlanná a romák helyzete.

― A napszámosmunka presztí­zse hanyatlott, roma munkává vált, holott szegény magyar is van elég.

― Ebben a gazdák érdekeltsége is benne van. Keveset adnak a napszámosnak, a magyar munkásnak többet kellene fizetni.

Választók

― Kőröspatakon a romák politikai tényezővé is váltak, ez nem sok községről mondható el.

― Ez a történet másik oldala. Van ott egy román vagy félig román polgármester, akinek a felesége magyar és gyerekei magyar iskolába járnak, reformátusok, és a falubeliek sincsenek meggyőződve arról, hogy ő teljesen román lenne. De ő mindenképpen játszik ezzel, és román pártok színeiben indul, 2004-ig SZDP-s színekben volt többsége a tanácsban, azóta D-LP-színekben. A cigányok többsége, már aki elment szavazni, rá adta voksát, és ellenfelei azt állítják, cigány szavazatokkal nyert. De ez nem igaz, kapott magyar szavazatot is bőven, és tanácsi listája is magyarokból áll. Kőröspatakon a magyar/roma törésvonal mellett vannak még egyebek is. Létezik itt az egykori rendi különbségek egyfajta emlékezete, ez vallási különbségekkel kombinálódik. Vannak katolikusok, akikről azt mondják, a Kálnokyak által behozott zsellérek ivadékai. Az unitáriusok voltak a nagyobb gazdák, a reformátusok pedig a környező falvakból költöztek be. Eme ellentétek is rávetülnek e viszonyra, amit a téeszesítés tovább bonyolított. A téeszesítés fő kárvallottjai az unitáriusok voltak, a katolikusok pedig viszonylagos nyertesként kerültek ki belőle. Ezek mind kifejezésre jutnak a választásokon.

Mélyszegénység

― No de visszatérve: miből élnek azok a romák, akiknek nem jut az állatok körüli és a mezei munkából?

― Számításaim szerint a lakosság jó 42 százaléka roma. A telep legmódosabb családjaira jellemző a magyarországi vendégmunka. A cigányság nagy többsége az ún. Cigánydombi telepen lakik. Lennebb, a Fő utcán található egy kontaktzónának nevezhető övezet, ahol magyaroktól vásároltak házakat a romák. Egy markáns demarkációs vonal továbbra is fennmaradt. A főutcán lakó, úgy kb. tíz család a gazdasági elitet képezi. A faluban másutt nem laknak romák.

― Szentgyörgyön a volt cigány vajda földet művel, gazdálkodik...

― Ez Kőröspatakon nem jellemző, a földvásárlás sem. Telket, házat, udvart, azt igen. Esetleg van, aki állatot tart, vagy veteményeskertje van, de földműveléssel még az önellátás szintjén sem foglalkoznak. Gyakorlatilag munkakönyves munkahelye nincs senkinek, egyetlen magyar―roma vegyes házasságbeli férfit leszámítva. A romák különben kimondottan katolikusok, románul nem tudnak. Sokan elképzelhetetlen mélynyomorban tengődnek.

Esetükben a szociális segély még nagyobb szerepet játszik, azt pedig a községháza osztja.