Kerestély Zoltán — több lábon kell állni
Kerestély Zoltán autóbontójába a szükség vitt, na meg a hír, hogy Gelencén van egy jó bontó (a köznyelvben ez nem a mesterséget, hanem a vállalatot takarja), ahol német autókra lehet használt pótalkatrészt vásárolni. A fiatal család udvarában a raktárnak, illetve bontóműhelynek átalakított csűr előtt két ember szorgoskodott. A telefonon egyeztetett lökhárítót már előkészítették, egyéb apróságok is kerülnek. Az oldalsó udvarban tucatnyi autóroncs, Opel, Volkswagen, Renault, Dacia. Hamar kiderül, hogy a fakitermelők és -feldolgozók birodalmában a Kerestély testvérek sem kivételek, ám a szükség rendet bont. Igaz, az is egyfajta székely hagyomány, hogy mindenhez kell érteni, s abból kell megélni, amiből lehet.
— Hogyan lesz egy fakitermelőből autóbontó, ráadásul itt, Gelencén, ahol — ahogy mondani szokás — a falura dől az erdő?
— Az ötlet onnan származik, hogy elromlott az öcsém autóján az önindító, és ami bontó volt Romániában, mindeniknél érdeklődtünk vagy jártunk, s végül újat kellett vennünk. Amíg mentünk egyik bontóból a másikba, eldöntöttük, mi is csinálunk egy autóbontót. Mindez 2008 júniusában történt, 2009. február végén értünk el oda, hogy megkaptuk az engedélyeket.
— Foglalkoztak azelőtt autójavítással?
— Mivel fakitermelő cégünk volt, az autókon, gépeken kisebb javítást ugyan végeztünk, de komolyabb munkát nem.
— Milyen piaca van ennek a szolgáltatásnak?
— Még nem tudunk semmit mondani, sötétben tapogatózunk. Bár véleményt kértünk azoktól, akik már régebb foglalkoznak ezzel, de senki sem mondott igazat. Hiteles információhoz nagyon nehéz jutni. Először, amikor az első autót meghoztuk, érdeklődtünk, milyen árat kérhetünk a különböző alkatrészekért. Ki ahogy el tudja adni, ez volt a válasz. Itt csakis a gyakorlat és a tapasztalat mondja meg, hogy mi jöhet ki ebből. A módszerünk az, hogy igyekszünk olcsóbban adni, mint más bontók, hogy tudjuk idecsalogatni a kuncsaftokat.
— Honnan kerülnek ki a kuncsaftok?
— Innen a környékről, de jönnek Brassóból, Hargita megyéből. De milyen a székelynek a csavaros esze, azt mondja, nem jövök én Kerestély Zolihoz, elmegyek Brassóba, ott ugyan drágább, de biztos, jobb. Pedig nem így van. Egy kovásznai vevőnk itt megkapta volna az alkatrészt, de elment Brassóba, s aztán jött, hogy nem cserélném-e el, mert hibás, s ott nem veszik vissza. Ráadásul drágábban vette.
— Van-e Gelencén vagy Háromszéken más autóbontó?
— Úgy tudom, hogy hivatalos engedéllyel nincs is a megyében bontó, nem hivatalosan szednek szét autókat, de az feketemunka...
— Hogyan lehet hivatalossá tenni egy bontót, különleges engedélyek kellenek?
— Igen, nekem mindenféle papírom megvan, a környezetvédelemtől az autónyilvántartó hivatal engedélyéig, külön kell engedélyt kérni az olajak, műanyagok, vasak kezelésére, gyakorlatilag minden anyagra, amiből egy autó áll. Persze, a szakértelemről is kell papír, ezért Bukarestben elvégeztem egy tanfolyamot.
— Mit fed a Tryk Kft. név?
— Négyen vagyunk fiútestvérek, még van egy lánytestvérünk, hárman alapítottuk a fakitermelő céget, a negyediknek egyéni vállalkozói engedélye van, az autóbontót is együtt csináljuk.
— A fakitermelés még működik?
— Az igazság az, hogy rengeteg pénzt fektettünk gépekbe, így azokat használni kell, de a munkánk egyre kevesebb. Úgy látjuk, hogy nincs jövő a fában, ezért is több lábon akarunk állni. Aztán gazdálkodunk is, állatot tartunk, van saját birtok, saját erdő, amit vásároltunk vagy örököltünk. Úgyhogy munkánk van, a jövedelem az egyelőre kevesebb...
— Milyen a testvérek közötti munkamegosztás?
— Mindent közösen végzünk, mikor mit kell. Feleségem még falusi turizmussal is foglalkozik, van két kétágyas szoba fürdőszobával, amit ki tudunk adni. Nem egy átutazó község Gelence, ide csak az jön, akinek ez az úti célja, így májustól szeptemberig számíthatunk vendégre, szilveszterre inkább nagyobb társaságok érdeklődnek. Szóval, próbálunk fennmaradni, de nehéz.
— Külföldön volt-e dolgozni?
— Voltam Magyarországon, de egy hónap alatt rájöttem, hogy nem nekem, nem nekünk való. Az építőiparban dolgoztam, nem mondom, megfizettek, csak nem voltam ember. Én dolgozni szeretek, de ott egy pincsikutyát többre tartottak, mint egy erdélyi vendégmunkást, s ez most is így van. Első nap már a boltban lerománoztak, mert sárgarépa helyett murkot kértem. Egy rosszul öltözött részeg mondta ezt, akire itthon azt mondjuk, hogy csöves. Most is előttem van, ahogy a nejlonpohárból rumot ivott...
— Akkor itthon mégis jobb...
— Mindent megpróbáltunk, hogy jó legyen. Szentgyörgyön a mezőgazdasági szakközépiskolában, ahogy mondjuk, a traktoriskolában végeztem, dolgoztam már Szentkatolnán a csirkefarmon, aztán katonaság után már nem vettek vissza, úgyhogy munkanélküli lettem. Aztán nyolc évet a kovásznai erdészetnél dolgoztam erőgépen, közben elvégeztem az erdésztechnikumot. S amikor onnan is kellett menni, akkor alakítottuk testvéreimmel ezt a céget.
— Mennyire érinti a válság, ha kevesebb a pénz, akkor az is lehet, hogy többen vásárolnak használt pótalkatrészt...
— Nem, szerintem a pénz nem tűnt el, csak ez a nagy ijedség, hogy most válság van. Mindenki húzza, amíg lehet, de végül megveszik a szükséges alkatrészt. Igaz, nekünk nincs összehasonlítási lehetőségünk, mert valójában idén év elején indultunk, s már akkor azt mondták, hogy válság van.
— És a jövő?
— Fejleszteni szeretnénk, kell egy betonozott hely, ahová a bontásra szánt autók kerülnek, s a műhelyt, illetve a raktárat is bővíteni akarjuk. S marad a több lábon állás, hogy legalább a négy családot tisztességesen el tudjuk tartani.
