Kolozsvárról Münchenbe

Bihari Béla informatika szakos diákként 1998-ban érettségizett a Székely Mikó Kollé­giumban, úgy érzi, szakmai sikerességét né­hány pedagógusnak — Szakács Mária fizika, Kiss Imre és József Álmos matematika szakos tanárnak — is köszönheti. Harmadéves egyetemistaként úgy döntött, szabad idejét nem a diákéletre fordítja, hanem szoftverfejlesztőként dolgozni kezdett egy kolozsvári cégnél. Államvizsga-dolgozatát a budapesti Nokia multinacionális vállalatnál írta, s mihelyt azt 2003 júliusában megvédte, azonnal Németországba ment, hogy programozó mérnökként Münchenben keressen munkát. Öt évig dolgozott a bajor fővárosban, szintén sepsiszentgyörgyi felesége ez idő alatt a müncheni Ludwig Maximilian Egyetem bölcsészkarán szerzett diplomát.

Németországban 2003-ban a legmagasabb volt a munkanélküliség (öt és fél millió állástalant jegyeztek), s csak azután dolgozhatott szakmájában, miután megkapta az IT-szakemberek foglalkoztatásához szükséges zöld kártyát, vagyis az öt évre érvényes munkavállalási engedélyt. Három munkahelye volt, az elsőt szerezte meg a legnehezebben: napi 8—12 órát töltött internetes álláskereséssel, önéletrajzát kétszáznál több helyre küldte el. Az is nehezítette dolgát, hogy eleinte csak angolul beszélt, de később németül is megtanult. Alapos tapasztalatot második munkahelyén szerzett, ott szokta meg igazán a német munkastílust, majd egy multinacionális vállalathoz került, alvállalkozóként ma is főként nekik dolgozik. 2004—2006 között megvásárolta a sepsiszentgyörgyi Gnome Design céget (www.gnd.ro), ez azért is érdekelte, mert a korábbi tulajdonosok lefoglalták a sepsiszentgyörgy.ro és a sfantugheorghe.ro honlapot, ebben hosszú távú üzleti lehetőséget látott. Tízéves programozómérnöki pályája során az első hét évben kizárólag szoftverfejlesztőként dolgozott, ez az utóbbi három esztendőben projektvezetői és menedzseri munkakörrel egészült ki.

Pontosan dolgozni és tervezni

Amikor Bihari Béla Németországba ment, pontosan tudta, hazajön, mert a családi kö­telékek miatt is ragaszkodott Sepsiszentgyörgyhöz. Az ottani világ nagyon jó tanulásra, fiatalként megtapasztalni, milyen a szervezett, rendezett munkavitel. ,,Fiatalként rugalmasabbak vagyunk — vélekedik —, kíváncsiak vagyunk az újra, a másságra, a lehetőségekre. Például egy müncheni aluljáróban zajló munkálatokat nézve elgondolkodtam azon, miként történhet meg az, hogy egy padlózatot kialakító munkás csak napi két-három métert haladt, amikor itthon egy konyhát csempéznek ki pár nap alatt. Naponta figyeltem, mennyit haladnak, a határidő is ki volt függesztve, és azon gondolkodtam, miként készül ez el időre, mert az akkori megítélésem szerint nagyon lassan haladtak. Egy fél évet követve őket, rájöttem, hogy minden egyes nap be volt ütemezve, reális munkaidőben számoltak, és minőségi munkát végeztek. Ez volt a titka, és ezt a szemléletet hoztam magammal haza."

Harmadik németországi munkaadója már foglalkoztatott más országokban élő partnereket is, így elfogadta, hogy alvállalkozóként, saját cége révén Sepsiszentgyörgyről dolgozzék. Így 2008-ban hazatért családjával, és szeptemberben kialakította a mostani munkakört: keresett három tapasztalt szoftverfejlesztőt, illetve további két munkatársat. A négyfős szoftverfejlesztő csapat nagy projekteken dolgozik, melyek futamideje öt-tíz év, ez a fő tevékenységük az IT-tanácsadás és más szolgáltatások mellett. Cégpolitikájuk, illetve további tervük a nyugati piacon való folyamatos jelenlét (hazai megrendelésük jóformán alig van), néhány nagy céggel állnak üzleti kapcsolatban, megbízóik között szerepel a Ludwig Maximilian Egyetem, egy budapesti partnerükkel videós projektben vettek részt, kameraszoftvereket készítettek. Müncheni fő megbízójuk számára multiprojekt-menedzsmenthez szükséges szoftverfejlesztéssel foglalkoznak. Német megrendelőiknek általában kliensre szabott szoftverfejlesztést végeznek, többek közt egy olyan komplex menedzsmentprogramot készítenek, amely naponta teljes rálátást biztosít az aktuális munkafolyamatra vagy költségvetésre. ,,Ezt a terméket Németország legnagyobb multinacionális vállalatainál használják, ezeknél a gazdasági társaságoknál több tízezer párhuzamos projekten dolgoznak a világ minden pontján. Ezek egyszeri koordinálását, erőforrások tervezését, költségvetések elbírálását, kimutatásokat és még sok mást tesz lehetővé az általunk is fejlesztett szoftver. Érthető, hogy ilyen mennyiségű információval tökéletes döntést, vezetést és felelősséget vállalni számítástechnika és szoftverünk nélkül nem lehet."

Virtuális csapat, német munkastílus

Valójában most egy németországi, lengyelországi és szingapúri ,,virtuális csapat"-tagjai, folyamatos internetes kapcsolatban állnak, közösen oldják meg a feladatokat, de amikor a helyzet úgy kívánja, személyesen találkoznak, ezért rengeteget utaznak. Bihari Béla távoli kollégáival naponta több órát beszél angolul, németül és úgy véli, számukra a kommunikáció a legnagyobb kihívás, nem a szakmai problémák. ,,Amit elértünk, együtt, szentgyörgyi csapatunkkal értük el, megvolt a kapcsolat és az elképzelés, hogy itthon valósítsunk meg valamit, de az a siker, hogy egy év alatt együtt megszoktuk ezt a munkastílust, hogy motiváltan tudunk dolgozni, mindannyiunk érdeme." Lehetőség szerint támogatja a diákok kulturális rendezvényeit, folyóiratok kiadását, további célja a sepsiszentgyörgy.ro honlap bővítése, szeretne fejleszteni egy helybeli interaktív térképet, de foglalkoztatják a szentgyörgyi videós projektek, tavaly interneten közvetítették a Szent György-napokat.

A német munkastílus lényegéről a harmincegy éves vállalkozó azt mondja, foglalkoztatói nem főként szuperzseniket kerestek, ,,egy dolog számított, a megbízhatóság és az, hogy amit kiadtak, időben végezd el". ,,Mai napig is ez az én jelmondatom, elsődlegesen nem a szuperzsenik kellenek, ők szerintem kutatóintézetbe valók, viszont itthon rengeteg a jó szakember, akik jól tudnak dolgozni, persze, ha van bennük akarat, motiváció, és elégedettek a bérezéssel is. Nekünk lényeges, hogy embereink motiváltak legyenek, élvezzék azt, amivel foglalkoznak, és a legfontosabb, hogy mindig legyen szakmai kihívás". A németekre jellemző, hogy ,,jól szervezett, tervezhető, rutinos, megbízható munkát végeznek. Ez a titka mindennek. Nálunk az a baj, hogy mindent szeretnénk, rengeteg jó ötletünk van, de hiányzik a kitartás, a jó terv, a jó koordináció és a mindennapos, kitartó munkavégzés."

Megismertetni Székelyföldet a világgal

Úgy véli, és a statisztikák is azt igazolják, hogy Romániában a kis- és középvállalkozások vezetőinek háromnegyede nem rendelkezik menedzseri képzéssel, és sok helyen nem is próbálják megérteni a munkatársak szociális jellegű problémáit. ,,Emiatt a vezetőknek nincs pontos, valós rálátásuk az adott munkafolyamatra, ezáltal is növelve a rossz, hirtelen döntések sorozatát." Szerinte sok projekt előtt nem készülnek belátható, kézzelfogható, valós tapasztalatokra alapozott tervek és munkafelmérések. ,,Nem alkalmazunk itthon rizikó­analízist, nincsenek rizikómegelőzési tervek. Továbbá, hiányzik a konkrét megvalósítható cél megfogalmazása, annak folyamatos ellenőrzése, és hibák, illetve késések esetén a vezetők felelősségre vonása, bírálása. Mindezek alátámasztják a jelenleg is látható itthoni helyzetet: adódnak a váratlan követelmények (amelyek az emberekben feszültséget váltanak ki), a pillanatnyi, rögtönzött megoldások. Ebből is származik az elégedetlenség, a hibákkal teli, félig kivitelezett megoldások. Igaz a mondás, miszerint jó munkához idő kell, de a rosszhoz még több."

Röviddel csoportjuk kialakulása előtt német partnerük vezetősége is meglátogatta őket, és több sepsiszentgyörgyi szakemberrel beszélgettek. ,,Akkor tapasztaltam igazán, mi az, ami egy potenciális partnert vagy akár befektetőt érdekel, és mennyire fontos az üzletek létrejötténél az első benyomás, az illedelmesség és a kommuniká­ciókészség. Sajnos, nagyon tévhitben ringatózunk: akármennyire is szívügyünk Székelyföld, a munkahelyteremtéshez meg kell tanulnunk megismertetni e régiót a világ előtt, kellőképpen bemutatni és felkelteni iránta az érdeklődést. Ez a külföldi emberek felfogásának megértése nélkül, illetve nagyon jó idegennyelv-ismeret nélkül lehetetlen. Mindkettőben hatalmas hiányosságaink vannak."

A jövőről azt mondja, szeretne nyitni a romániai piac felé is, de ameddig az országban nincs kellő megbízhatóság, egymás iránti tisztelet, nem lép, mert nincs ráutalva. ,,Addig nem látok Romániában jelentős előrelépést, ameddig nincs mentalitásváltás. Leragadtunk a jól bejáratott, posztkommunista felfogásnál, képtelenek vagyunk az embereket munkájuk alapján elbírálni, kéz a kézben történő megvalósítások folynak a minőséget és a pontosságot háttérbe szorítva." Cégük bővülésére lenne lehetőség, keresik németországi és amerikai ügyfelek, de nem feltétlenül akarja a növekedést. ,,Azt mondom — hangsúlyozza Bihari Béla —, érdemes fejlődni, de nem minden áron, mert ha valaki visszaesik, az nagyon fájdalmas." Nem akarja csapatán belül a rossz élményt, nem szeretné kipróbálni, milyen, amikor el kell bocsátani embereket, miközben látja, hogy számos, gyorsan felfuttatott IT-cég most ezzel szembesül. ,,Inkább azt mondom, lassú víz partot mos. Nem akarunk kockáztatni, elhamarkodott döntéseket hozni a gyors és hirtelen bővüléssel. Magánemberként itthon egyszerű életvitelt folytatok, megpróbálva betartani az itthoni, igencsak bürokratikus rendszer szabályait. Ahol lehetőségem nyílik, hasznosítom a külföldön elsajátított, a cégemnél már gyakorlatba ültetett, kiszámítható munkát és családorientált életvitelt. Személyes célom: biztos megélhetést teremteni itthon, egyetértésben és kölcsö­nös tiszteletben. Szeretném, ha ez fontos lenne minden munkatársamnak és a sepsiszentgyörgyieknek is."