Nem akarta fegyverrel leváltani Szaddám Huszein iraki elnököt, de mégis segítséget ígért ehhez az USA-nak. Később sokáig halogatta a döntést, de hiába reménykedett, az időhúzás sem segítette a békés megoldást. Londonban két hete indult vizsgálat a brit iraki háborús részvétel körülményeinek tisztázására, a meghallgatásokból lassan felsejlik Tony Blair korábbi brit kormányfő dilemmája: hogy lehet elkerülni a vérontást, ha egyszer segítséget ígért Bushnak.
A bizottság a múlt héten kezdte a munkáját, a cél, hogy feltárják Nagy-Britannia háborúba lépésének hátterét, a megelőző döntési folyamat körülményeit. Öt kérdésre keresik a válaszokat: Milyen ígéreteket tett Tony Blair George Bushnak Nagy-Britannia iraki háborúban való közreműködéséről? Figyelmeztette-e Lord Goldsmith brit főügyész Blairt, hogy Szaddám elmozdítása nem törvényes, és miért változtatta meg a főügyész ezt a véleményét 2003 márciusában? Miért hagyták a titkosszolgálatok, hogy felhasználják őket? Miért késleltette a kormány a katonai felkészülést? Voltak-e, és milyen tervek az invázió utáni helyzetre?
Ehhez számos akkori brit diplomatát, állami vezetőket, politikusokat hallgatnak majd meg, akik valamilyen szinten részt vettek a döntéshozatalban, annak előkészítésében, az erről szóló tárgyalásokon. A jövő év elején várhatóan meg fogják hallgatni Tony Blair korábbi brit miniszterelnököt is, akiről már az eddig meghallgatottak nyilatkozataiból is kiviláglik, hogy nem tudott nemet mondani Bushnak.
A 2003 márciusában kezdődött háborúban a brit hadsereg az ország déli területeit tartotta ellenőrzése alatt: békefenntartó tevékenységet végzett Bászra városában egészen 2009 áprilisáig. A brit Védelmi Minisztérium szerint 2009. április 30-ig összesen 179 brit katona halt meg Irakban, közülük 136-an katonai összecsapásban, 43-an betegségben, balesetben vagy tisztázatlan okból.
