Másrészt a kiegyenlített alom érdekében arra is ügyelni kell, hogy a koca és a kan típusa (küllemi formái) ne nagyon térjen el egymástól (például a rövid testű koca és a túl hosszú törzsű kan párosítása nem túl szerencsés). Különösen ügyelni kell arra, hogy a jó teljesítményű (főként már többször ellett) kocát kifogástalan kannal párosítsuk. Vigyáznunk kell arra, hogy a párosított egyedek között ne legyen rokonsági kapcsolat. A kan megválasztásakor arra is kell gondolni, hogy a hízási (gyors fejlődési és takarmányértékesítési hajlam) és a vágási (hús-zsír arány) tulajdonságok örökítésében nagy a szerepük. Ezért például a gyengébben izmolt kocákat feltétlenül széles hátú, terebélyes sonkájú kanokkal párosítsuk.

A gyakorlatban, sajnos, elég kevés kocatartó gazda mérlegeli a koca és a kan közötti kölcsönhatásokat. Az is igaz, hogy számos helyen, főleg a kevés kocát tartó falvakban, nincs választási lehetőség a kanok igénybevételét illetően. Az egyre jobban terjedő mesterséges termékenyítési módszer alkalmazásával ez a nehézség leküzdhető. A mesterséges termékenyítésnek azonban nemcsak ez az előnye a búgatással szemben. Számos egyéb tényező is mind jobban előtérbe helyezi ezt a módszert a sertéságazatban is. Ezek a tényezők a következők: a mesterséges termékenyítésre a legjobb tenyészkanok kerülnek, a beondózásra felhasznált sperma mikroszkóppal ellenőrzött és termékenyítésre feltétlenül alkalmas, kizárt a fertőzések terjedése, mivel a kan nem érintkezik a kocával. Mindezek miatt általában jobbak a szaporulati eredmények ott, ahol a mesterséges termékenyítést már régebb bevezették, és gyakorlatra tettek szert ebben a munkában. Az új módszer mellett szól még az is, hogy az inszeminátor házhoz jön, mentesítve ezáltal a kocatartót az olyan gondtól, mint a koca kanhoz hajtása vagy szállítása. Másrészt az inszeminátortól szakmai tanácsot, segítséget is kaphatnak a kocájukhoz legalkalmasabb sperma megválasztásához vagy egyéb tenyésztési kérdésekben, így a koca cseréjére, a gondozásra vagy a gazdaságos takarmányozásra vonatkozóan.

Attól függően, hogy a párosított szülőpartnerek fajtaazonos vagy idegen fajtához tartozók, megkülönböztetünk fajtatiszta tenyésztést és keresztezést. Attól függően, hogy a kocákat milyen célból tartják, tehát utánpótlás-nevelést is szolgáló ivadékok nyerésére vagy hizlalásra, a fajtatiszta tenyésztés vagy a keresztezés különböző módszerei alkalmazhatók. Az ivadékok hizlalásra való előállításának szándékával inkább a keresztezés formái a célszerűbbek. Ez azonban nem zárja ki az esetenkénti fajtatiszta tenyésztést. Ez utóbbi esetben az egyik fialást azonos fajtájú kannal való fedeztetés útján nyerik, a másik fialásra pedig keresztező partnert használnak. Gazdaságos megoldás lenne az, hogy az árutermelő, azaz a hizlaló gazdaságok a keresztezéshez szükséges fajtatiszta tenyészkoca süldőket meghatározott munkamegosztás, kooperáció alapján maguk állítsák elő. Ez úgy lehetséges, ha a keresztezést folytató tenyésztők mellett az értékesebb kocákkal rendelkező sertéstartók fajtatiszta tenyésztéssel foglalkoznak, s a felnevelt kocasüldőket egymás közt értékesítik.