Kövér László és Rácz Károly leleplezték a szobrot
Szombaton az egykori Székely Katonanevelde épületének utcai boltíve előtt a Magyar Polgári Párt és a Fidesz szervezésében — a budapesti Ábel Alapítvány anyagi támogatásával — került sor az 1919-ben elvesző magyar hazáért és becsületért küzdő Székely Hadosztály parancsnokának, a száznegyven éve született Kratochwill Károly (1869—1946) első erdélyi köztéri szobrának avatására.
A rendkívül kedvezőtlen időjárás ellenére a három székely megyéből több mint kétszázan rótták le tiszteletüket a Székely Hadosztály egykori parancsnoka emléke előtt. Az ünnepség díszvendége Kövér László országgyűlési képviselő, a Fidesz—Magyar Polgári Párt országos választmányának elnöke volt. A szobor talapzatánál a bélafalvi Tuzson János Hagyományőrző Társaság állt díszőrséget. Kratochwill mellszobrát Blaskó János budapesti szobrász készítette, a talapzat Ferencz Antal munkáját dicséri.
Megemlékező beszédében Rácz Károly polgármester elmondta: az 1989-es rendszerváltásig a Székely Hadosztály emlékét kitörölték a köztudatból Romániában és Magyarországon egyaránt, még nevüket sem volt szabad kiejteni. Az elmúlt húsz évben a szélesebb közvéleményben változatlanul tudatlanság és érdektelenség övezi a Székely Hadosztály emlékét, holott a méltatlanul elfelejtett Kratochwill Károly és hős székely katonái megérdemlik az utókor megbecsülését és tiszteletét, hisz életük árán és ráadásul gyenge felszereléssel meg akarták védeni szülőföldjüket az Erdélybe betörő román és szovjet haderővel szemben. A Székely Hadosztály a hazát ugyan nem, de a magyarság becsületét meg tudta védeni, akárcsak Gábor Áron. A napjainkhoz hasonlóan tehetetlenségbe és porba rántott Magyarországot uralmuk alá hajtó Tanácsköztársaság magyargyűlölő bolsevikjei előbb a hadtápot, utánpótlást vágták el a székelyektől, majd a vörös katonaságot küldték ellenük. A fegyver, lőszer és élelmiszer nélkül maradt Székely Hadosztály a bolsevik vörösek és a román királyi katonaság két tüze közé került. Nem első és nem utolsó alkalom volt, hogy Budapest elárulta és cserbenhagyta Erdélyt és a székelyeket. Beszédét követően Barabás Réka színművész Márai Sándor a hazáról és az államról szóló gondoltait tolmácsolta, majd felkérte Kövér Lászlót, tartsa meg ünnepi beszédét. Kövér a Székely Hadosztály hősi ellenállását méltatva beszédében a szégyenletes 2004. december 5-re is kitért, amikor a kenyerüket féltő magyarok magyar nemzettársaik ellen fordultak, párhuzamot vonva a két esemény között. Kratochwill Károly és székely katonái legfényesebb győzelmüket nem a harctereken, hanem a magyarok lelkében aratták, visszaadták a Kárpát-medencei magyaroknak megrendült önbecsülésüket és összetartozásukat, visszaadták a hitet abban, hogy a magyarok sorsuknak nem csak elszenvedői, hanem alakítói is lehetnek — hangsúlyozta beszéde végén az ünnepség díszvendége. A mellszobrot Kövér László és Rácz Károly leplezte le, a céhes város legújabb emlékművét ft. Vargha Béla római katolikus főesperes és t. Beder Imre református lelkész áldotta és szentelte meg. Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke, miután a hős altábornagy emlékét idézte fel, arra szólította fel a jelenlevőket, hogy békés eszközökkel küzdjenek Székelyföld területi autonómiájáért. Közösségként kell viselkedni ahhoz, hogy közösségként elismerjenek, a kollektív jogokat kiharcolni enélkül nem lehet, jövőt építeni enélkül nem lehet — mondotta beszéde végén Izsák Balázs. Ezt követően Rácz Károly Füzes Oszkár, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövetének üzenetét tolmácsolta, aki lélekben együtt ünnepelt a megemlékezőkkel. A kegyelet koszorúinak elhelyezése után Szabó Pál Csaba történész, a várpalotai Trianon Múzeum igazgatója rövid beszédében a Székely Hadosztály hősiességét emelte ki. Jelentem a kézdivásárhelyieknek, hogy a Székely Hadosztály parancsnoka hazaérkezett. Isten óvja Magyarországot! — mondotta. A szoboravatás a székely himnusz közös eléneklésével ért véget.
