...elvész a települések hagyományos arculata, az a sajátos idegenforgalmi vonzerő, amiért e térség a messzi földről érkező turisták szemében érdekes ― hangzott el a Bikfalván szervezett értékvédelmi tanácskozáson.

A rendezvényt az idén befejezett Mókus Panzióban tartották, helybeliek ― pontosabban Bikfalvához kötődő, városban élők ―, a megyeháza munkatársai és a környező falvakért cselekedni próbáló fiatalok részvételével. Dr. Ráduly István, Uzon község polgármestere a szimpózium házigazdájaként úgy vélekedett, a falusi turizmus alternatív jövedelemforrás lehet a vidéken élők számára, nem csak mezőgazdaságból lehet megélni. Óriási cél — hangsúlyozta —, hogy Bikfalvát ― első háromszéki vidéki településként ― a világörökség részévé próbálják tenni, ebből nem csak a falu nyerne, hanem a megye ékességévé válhatna. Egyelőre viszont az uzoni tanács „kikacagja", amikor azt javasolja, hogy a falu utcáit burkolják macskakövekkel, a villanyvezetéket pedig tegyék a földbe. Hozzátette, egy ilyen eszmecserén nem csak szakmai, hanem jogi megoldásokat is kell keresni arra, hogy megőrizhessük településeink arculatát.

Igen tanulságos volt Albert Homonnai Márton csíkszeredai építész ismertetője Énlakáról, ott ugyanis építészeti helyreállítások sorozatát sikerült megvalósítani, így ma a Hargita megyei települést az aranyosszéki Torockóval együtt két erdélyi pozitív példaként emlegetik az épített örökség megőrzését illetően. Az elöregedett, elszegényedett Énlakán 1993-ban kezdődött az értékvédelem (68 ház felújítását vállalták) több szakmai szervezet és a budapesti V. kerület önkormányzatának támogatásával. „Ebben a témában magányos farkasként nem lehet előrelépni" ― jegyezte meg az építész, s noha eredményeik látványosak, a helyi vezetés és a faluban élő véleményformálók most sem álltak úgy az ügy mellé, mint az Bikfalván tapasztalható. Hozzátette: egy faluban mindenre figyelni kell, és leltárt kell készíteni, hogy a „kis, másodlagos csemegék, történelmünk mérföldkövei" ne vesszenek el. Nem csak az a fontos, hogy megőrizzék egy-egy ház „régiség-esztétikáját", hanem úgy próbálják felújítani, hogy fiatal család is tudjon benne élni. A program kapcsán megnőtt a falusi turizmus, de a falu vezetése képtelen ezzel valamit kezdeni ― tette hozzá Albert Homonnai Márton.

Várallyay Réka művészettörténész, a budapesti Kulturális Örökségvédelmi Hivatal határon túli ügyekkel foglalkozó referense a Bikfalván elkezdett, lendületes értékvédelmi projektet ismertette. „Nagyon fontosnak tartom a helyi védelmet, jó lenne, ha az önkormányzat kidolgozná saját szabályzatát, fontos lenne egy helyi védettségi lista." Egyre jobb a kapcsolatuk azokkal a bikfalviakkal, akiknek udvarházuk van, de ennek ellenére, mint képekkel is alátámasztotta, számos aggasztó beavatkozást lát, több, a hagyományos épített örökségtől teljesen elütő ház épült, épül.

A vitában elhangzott: hiába van szabályzat, ha azt nem tartják be, az érintett intézmények pedig egymásra mutogatnak, alig bírságolnak. Telepü­lések esetében az általános rendezési tervhez (PUG) kell igazodni, ez jelenti a törvényt, a szakemberek és a hatóságok erre hivatkoznak. Uzon esetében új rendezési tervet kell készíteni, azt kell úgy alakítani, hogy jó legyen, lehetővé tegye Bikfalva arculatának védelmét is. „Nagyon fontos, hogy ebben a kezdeményezésben magunk mögött tudjuk a falu lakosságát is" ― vélekedett Demeter János, a megyei tanács alelnöke. De az is felmerült, törvénytelen építkezések esetében nem ártana, ha az önkormányzat néhány épületre ráirányítaná a buldózert, így talán véget lehetne vetni annak a káros szemléletnek, miszerint sokan úgy érzik, azt építhetnek, amit akarnak.