Kovács Áron egy sepsiszentgyörgyi fogászati rendelőt működtet, 2007-ben tért haza Magyarországról, ahol csaknem öt évet töltött. Fogászati, illetve gyógyszerügynöki szakmában tevékenykedett. Tapasztalatait úgy gondolta, Sepsiszentgyörgyön érdemesebb kamatoztatni. A beszélgetésből az is kitűnik, hogy a fogorvoslás jó befektetés gazdasági válság idején is, az emberek fogaik egészségét nem hanyagolják.
— Egyetemi tanulmányai befejezése után az anyaországban próbált szerencsét, miért döntött így?
— Marosvásárhelyen végeztem a fogorvosi egyetemet. Ahhoz, hogy valakiből fogorvos váljék, egyévnyi szakmai gyakorlat is szükséges. Ezt itthon végeztem el. 2002-ben kerültem Magyarországra, ami nem azt jelenti, hogy egyből a tanult szakmámban dolgoztam. Amíg az oklevelemet elismerték, lejárt a honosítás hercehurcája, gyógyszerügynökként kerestem a kenyeret. Mindez három évet vett igénybe. A gyógyszerügynöki tevékenységet Egerben folytattam. Közben a fogorvosi szakmát is próbáltam elsajátítani, két-három évig párhuzamosan csináltam a kettőt. Délelőtt voltam gyógyszerügynök, délután fogorvos. Egy idő után a gyógyszerügynökösködés kimaradt, és már csak fogorvosként dolgoztam.
— Miben különbözik a magyarországi és az itteni fogorvosi szakma, technikai és humánus vetületekben milyen eltéréseket tapasztalt?
— Olyan rendelőben dolgoztam, ahol a főnök asszony marosvásárhelyi volt, ő is ott végezte az egyetemet, egyik kollégám szintén romániai fogorvos volt. Így hát a fogászati elvek tulajdonképpen hazaiak voltak. Ez a szakma nem az egyetem padjaiban, hanem a rendelőben kezdődik el. Amit az ember egyetemen elsajátít, csak egy része az igazi fogorvosi gyakorlatnak. Nagyon sokat tanultam abban az időben.
Azt mondhatom, hogy a magyarországi és az itteni technika, a szakmai fortély nem sokban különbözik. Inkább az emberek mentalitása eltérő, a magyarországiak több precizitást, odafigyelést igényelnek, na meg a fájdalomtól is jobban félnek, nálunk ez másképp működik.
Amikor hazajöttem, meglepve tapasztaltam, itt van olyan beteg, aki zsibbasztó injekció nélkül is aláveti magát egy foghúzásnak, az ottani embert, ha hozzászólsz, érzésteleníteni kell.
Anyagilag jobban megéri Magyarországon dolgozni, az orvosi munkáért több pénzt kérhetnek el a páciensektől, amit ők meg is tudnak fizetni. Itthon kevesebb anyagi vonzata van egy fogászati beavatkozásnak, legalábbis kisvárosban, mert Bukarestben például hasonló az árfolyam a magyarországival.
— Miért döntött úgy, hogy hazajön?
— Nem tudtam megszokni a magyarországi emberek életformáját, gondolkodásmódját. Nem éreztem magam otthon. Talán ha Budapesten lettem volna fogász, és nem Egerben, lehet, másképp alakul, hiszen a fővárosban az ember több kikapcsolódási lehetőséget, másfajta emberi gondolkodást lát, mint vidéken.
Nem mondhatom, hogy nem szerettem, vagy anyagilag nem érte volna meg, de jobbnak láttam mégis itthon próbálkozni.
— Hogyan indult sepsiszentgyörgyi pályafutása?
— 2007 márciusában jöttem haza. Az Old Man’s társtulajdonosa, Molnár István ajánlotta azt a helyiséget, ahol most is dolgozunk, megtetszett, és kibéreltük. Márciustól augusztusig sikerült felújítani, kipofozni. Ebben az időszakban hétköznap Egerben dolgoztam mint fogász, hétvégeken itthon intéztem a rendelő felújítási munkálatait. Augusztusban sikerült megnyitnunk, s vártuk, hogy jöjjenek az emberek. Egy-két hónapig napi egy-két páciensünk volt, aztán öt, és lassan-lassan egyre többen jöttek.
— Mi szükséges ahhoz, hogy ebben a szakmában sikeres legyen valaki?
— Úgy gondolom, nagyon fontos tényező, hogy a rendelő reggeltől estig nyitva tartson, így bárkinek bármilyen panasza van, ellátogathat hozzánk.
Fogorvoshoz járni nem a legkellemesebb dolog, az emberek félnek az ilyesfajta beavatkozásoktól. Éppen ezért nem szabad idegesnek, szigorúnak lenni. Ezt látván talán bátrabban ülnek be a fogászati székbe, s alkalomadtán vissza is térnek az adott rendelőbe.
— Mennyire adnak az emberek fogaik egészségére?
— Azt kell mondanom, Magyarországon jobban odafigyelnek a fogaikra az emberek, most már lassan itthon is kezd ez a hozzáállás elterjedni, ám még mindig vannak siralmas esetek.
— Gazdasági válságban háttérbe szorul a fogak rendben tartása, a krízis beálltával megcsappant a kliensköre?
— Nem tudom, hogy minek a rovására írjam, de nyáron picivel kevesebb páciensem volt. Én nem hinném, hogy a válság miatt, inkább más tényezők játszottak közre, ez más években is hasonló. Iskolakezdés, tanszervásárlás, szabadságolás, ezek mind-mind olyan dolgok, amit az emberek pénztárcája megérez.
— Vannak tervei a rendelő bővítése, szakmai előremenetel terén?
— Elsősorban az lenne, hogy ne dolgozzam ilyen sokat, hiszen reggeltől estig a rendelőben vagyok. Idővel egy fiatal fogorvost szeretnék felvenni, aki egy részét átvállalja a munkának. Később talán még egy embert alkalmaznék.
