A feladat a frissen kinevezett nemzetvédelmi miniszterre, Stănculescu tábornokra hárult, aki abban az órában Nicolae és Elena Ceauşescu számára a leghűségesebbnek tűnt. Stănculescu tábornok belépett Nicolae Ceauşescu irodájába, és mondta neki: „Főparancsnok elvtárs, a csapatok már nem érnek a térre. Jelentették nekem, hogy nem tudnak átjutni a torlaszokon. Javaslom, hogy szervezzük meg helikopterrel való távozásukat az ország egyik katonai parancsnokságára. Három ilyen központ van az országban a katonai erők vezetéséhez szükséges felszereléssel. Előkészítem, hogy önöket ott elhelyezzék a vezérlőközpontban, s onnan irányítsanak." Ebben a pillanatban Ceauşescu leállította, és így szólt: „Nem. Én vagyok a fegyveres erők főparancsnoka, s az én parancsnoki helyem itt van."

Stănculescu tábornok végül meggyőzte Ceauşescut, hogy az épület tetejéről helikopterrel menjen el. Stănculescu megparancsolta Rus tábornoknak, a katonai légierők parancsnokának, hogy küldje a helikoptert, de a parancsot ellenjegyeznie kellett Neagoe tábornoknak is, az V. főosztály vezetőjének. Tisztsége átvétele után Stănculescu minden parancsa Ceauşescu ellen irányult.

Ceauşescut értesítették, hogy a helikopter megérkezett. Ő még egy utolsó erőfeszítést tesz, hogy szóljon a Központi Bizottság előtt összegyűlt emberekhez, kiment az erkélyre, szócsövön megpróbált beszélni, de minden eredmény nélkül.

Semmi esély

„A helikopterre Nicolae és Elena Ceauşescu mellett felszállt még az aznap őket kísérő állambiztonsági tiszt, Manea Mănescu, az Államtanács alelnöke és Emil Bobu, az RKP KB titkára. Elena Ceauşescu magához vett egy fekete irattartót, amelyben a három gyerek nevére szóló CEC- (Takarék- és Letétpénztár) könyv volt. Mindháromban egymillió lej körüli összeg volt. A CEC-könyvek jeligések voltak. A jelige mindeniknél a gyerek neve volt, a Zoe könyvénél Zoe, a Valentin esetében Valentin, s a Nicuénál Nicu. Bárki használhatta volna, elmehetett a CEC-be pénzt felvenni, mert papírra írva a jelige a lapok között volt.

A helikopter a KB épületéről 12 óra 8 perckor szállt fel. Nicolae Ceauşescu az Augusztus 23. üzemekhez akart menni, hogy beszéljen a munkások előtt, de látva az emberek százezreit, rájött, hogy semmi esélye.

A KB épületéről való felszállás pillanatában az Otopeni repülőtéren a Ceauşescu által használt mindkét gép előkészítve állt. Két Boeing 707-es. Felszállásra készítették elő, legénységgel, minden szükségessel, hisz szükségállapot volt. Elégséges volt az üzemanyag a Bukarest—Phenian közti repüléshez. Ám Ceauşescu nem akart elmenni az országból. Azt mondta, hogy Snagovra megyünk. A repülés tíz percet tartott. Meghallgatták a rádiót, amely a tüntetésről, a helikopteres elutazásukról, a diktátor meneküléséről kezdett közvetíteni. És akkor kérte, hogy zárják el a rádiót a helikopteren. A szekuritáté akkor még, abban a pillanatban beszüntethette volna mind a rádió-, mind a televízióadást. Egy egyszerű csatlakozót kellett volna kihúzni csupán a Postapalotánál, s tovább nem működtek volna."

Snagovi kitérő

A helikopter Snagovon 12 óra 18 perckor szállt le. Nicolae Ceauşescu bement a híradós terembe. Több telefonhívást bonyolított le, többek között testvérével, Ilie Ceauşescu tábornokkal is beszélt, aki éppen a szovjet katonai attaséval találkozott. „Nagyon elégedetlen volt, amikor hallotta, hogy a katonai attaséval beszél, s lecsukta a telefont."

Elena Ceauşescu viszont egy páncélszekrényhez indult, amelyben értékes tárgyait tartotta, valamint egy tárolókamrába, ahol a személyzetnek megparancsolta, hozzanak elő három-négy műanyag zsák ágyneműt, paplant, fürdőlepedőket és házicipőket, törülközőket stb., amelyeket beraktak a piros színű ARO 244 kocsiba, ezzel utazott volna Manea Mănescu és Emil Bobu.

Mialatt Nicolae és Elena Ceauşescu snagovi rezidenciájukon volt, Sorin Dumitrescu százados volt a snagovi szekuritátés különítmény tisztje. „Az V. főosztálytól, amelynek végrehajtó döntési joga volt, a Házi őrizet (Dispozitivul de casă) parancsot kaptam. Ez azt jelentette, hogy szorosabbra kellett vonnunk a ház körüli őrizetet. Az őrökkel mindenfelől közelebb jöttünk, a környékbeli őrségeket is odarendeltük, hogy zárjuk körbe a snagovi elnöki palotát. Ám amikor állásainkkal a házhoz értünk, a helikopter felemelkedett. A Ceauşescu akadályozására vonatkozó parancs szabályos formát is ölthetett volna: »Vonjátok szorosabbra a ház körüli őrizetet, és nem jöhet ki senki!«, akkor minden világos lett volna. Mivel más utasítást nem kaptunk, nem volt, ahogy megakadályozzuk a helikopter felszállását. Az V. főosztály utasítását végrehajtottuk. Neagoe tábornok hiányában a parancs Vlad tábornoktól érkezett. A szekuritáté csak felettesei parancsait hajtotta végre. A pártszervektől kiadott utasítás hiábavaló volt."

Átszállás az országúton

Miután több megyével is beszélt, Nicolae Ceauşescu Dâmboviţa megyét választotta, a megyei pártbizottság első titkára, Pantelimon Găvănescu megnyugtatta, hogy ott csend van.

Snagovon összesen 50—60 percet maradtak, a helikopter, amelyet Vasile Malutan alezredes vezetett, 13 óra 15 perckor szállt fel, Târgovişte felé vette az irányt, fedélzetén volt Nicolae és Elena Ceauşescu, a két kísérő tiszt, Florian Raţ őrnagy, Nicolae Ceauşescu kísérője, valamint Marian Rusu százados, Elena Ceauşescu kísérője. Manea Mănescu és Emil Bobu ARO kocsival indult Târgoviştére, a kormánynál Nicu Obadiu, Nicolae Ceauşescu gépkocsivezetője.

Utolsó, hányattatott utazásuk következett az országban, tele viszontagsággal, megmagyarázhatatlan döntésekkel és lépésekkel. Mindezek drámai módon tükrözik annak az embernek a zavarodottságát, aki addig ahhoz volt szokva, hogy mindig ura a helyzetnek, de egyszerre a jól szervezett rendszer összeomlik, és nem képes még saját lépéseit sem ellenőrizni.

Amikor a repülő a boteni-i repülőtérhez közeledett, rádión keresztül azonosították. A Dolphen 203 jeligét közölték vele, a szükséges adatokkal. Ezek a helikopter típusára vonatkoztak. Azok válaszoltak, igazolták, hogy mindketten a helikopteren vannak. Közölték velük, hogy ott körözzenek a közelben, minden eshetőségre számítva felszáll még két helikopter, hogy közrefogják, és próbáljanak meg leszállni, ha nem, lelövik a helikoptert. Jelentették a helyzetet Nicolae Ceauşescunak, s az a határozat született, hogy leszállnak a Bukarest—Târgovişte főúton, Serdaru község közelében. Kiszálltak a helikopterből. Nagyon sok gépkocsi megállt, egyesek kíváncsiságból. Mindazok, akik megálltak, természetesen és illedelmesen viselkedtek Nicolae Ceauşescuval szemben. Az elején hat-hét kocsi állt meg. Ám amelyek ezután jöttek, mind megálltak. Nicolae és Elena Ceauşescu a főút irányába távozott azzal a gondolattal, hogy gépkocsiba ülnek, és továbbmennek. Egy piros színű Dacia vezetője bemutatkozott, hogy ő Nicolae Deca orvos, s rokon a Ceauşescu család egyik szűcsével. Beszálltak a kocsijába. Elöl Nicolae Ceauşescu, hátul Elena Ceauşescu és Raţ őrnagy, a kísérő tiszt. A csomagtartóba a helikopterről levett három nagy csomagot tették. Piteşti irányába indultak, a Găieşti és Târgovişte közötti régi úton, s Văcăreşti községbe érkeztek. Itt átültek Nicolae Petrişor fekete színű Daciájába, azzal folytatták az utat Târgovişte felé. A három csomag dr. Nicolae Deca gépkocsijának csomagtartójában maradt, aki később az AEÁ-ban maradt, s a három csomagról semmit sem lehet tudni.

Fogadás Târgoviştén

Beérnek Târgovişte municípiumba, elhaladnak az acélműveknél, és megállnak egy mellékutcában, ahonnan Raţ őrnagyot elküldi, hogy hozza magával Pantelimon Găvănescu első titkárt. A tömeg felismeri őket, s kővel megdobigálja, és akkor arra kéri Petrişort, hogy hajtson tovább. Târgoviştén már nem volt csend, 13 órakor az emberek itt is kiözönlöttek az utcára a televízióban közöltek nyomán. Nicolae Petrişor a város szélére ment, s otthagyta Nicolae és Elena Ceauşescut, valamint a másik kísérő tisztet.

***

1989. december 17-től a Nemzetvédelmi Minisztérium és a Belügyminisztérium összes alakulata készültségi állapotban volt, nem szabadott elhagyniuk az egységet, ahová tartoztak. Constantin Paisie őrmester ebben az időben ott dolgozott, ahová a megyéből minden információ befutott. „Kezében a telefonnal, a televízióközvetítést követve adott pillanatban üzenetet kap, miszerint Ceauşescu Târgoviştén az Oţelărie (acélművek) körzetében van. Jelentkezett Dureci megyei milíciaparancsnoknál, s jelentést tett az előbbi telefonhívásról. Mindenki nagy zavarban volt, senki nem tudott semmit, a parancsnok értésére adta, hogy mindez nem érdekli. Akkor Constantin Paisie azt mondta, én elmegyek és feltartóztatom."

Radarkészülékkel ellátott Daciával ment Nicolae Ceauşescu felkutatására, vele volt Enache őrmester.

Először a magnemesítő központnál léptek kapcsolatba Nicolae és Elena Ceauşescuval. „Amikor beléptünk a növényvédelmi intézet udvarára, Nicolae és Elena Ceauşescu a folyosón volt, ott állingáltak. Valószínű, éppen akkor érkeztek. Meglátva őket, odamentem, valamilyen jelentésfélét adtam, három díszlépést tettem, bemutatkoztam, és azt mondtam: »Elnök elvtárs, parancsot kaptam a megyei milícia parancsnokától, hogy védelmet nyújtsak Önöknek.« Nicolae Ceauşescu az elején kissé habozott, megkérdezte: »Ti az országért vagytok, vagy nem?« Mi azt válaszoltuk: »Jöjjenek, jöjjenek, emberek tízezrei jönnek errefelé, megkérem, kövessenek.« A növénynemesítő állomástól Târgovişte felé mentünk. A város bejáratánál, az acélművek környékén munkástömeg hullámzott. Mi az útkereszteződésnél csökkentettük a kocsisebességet, mondtam, hogy így nem tudunk beosonni. Csakhogy az emberek észrevettek. Az volt az elképzelésünk, hogy bemegyünk a megyei milícia székhelyére. Erre nem kerülhetett sor, olyan nagy volt a tömeg, s ütni is kezdtek bennünket. A milíciára nem tudtunk bejutni, s akkor erőszakosan, csellel, verekedve, amilyen módon csak tudtunk, sikerült kijutnunk a városból. Először Bukarest felé indultunk, a 7-es számú nemzeti úton. Nem is tudtuk, merre menjünk. Egyszerűen nem volt pontos elképzelésem, merre haladjunk. Az egyetlen gondolatunk az volt, hogy megszabaduljunk az emberek dühétől. A 7-es nemzeti úton hat-hét kilométert tettünk meg, azután Răţoaia felé fordultunk, olyan vidéken, amelyet jobban ismertem. Az úton szembejöttek az autók, s mind azt kiabálták: »Győzelem!« És felgyújtott lámpákkal. Mi is az ablakon kinyújtott kézzel a győzelem jelét mutattuk.

Nicolae Ceauşescu azt mondta, térjünk le valahová. Ő két helyet mondott. Menjünk Otopeni-re, valamelyik katonai egységhez. Mi mind okul hoztuk fel, hogy nincs benzinünk, nem lesz elég, s Bukarest bejáratánál ellenőrző szűrőket állítottak fel. Akkor az az ötlete támadt, hogy menjünk Bolovani-ba, az egyik vadászházba."

(folytatjuk)

Részlet a szerző Bűnösként is győztes című könyvéből