Kemenici ezredes telefonált a Honvédelmi Minisztériumba, s személyesen beszélt Stănculescu tábornokkal, aki igazolta a boríték elküldését, hozzátéve, hogy ,,benne orvosságok vannak, injekciós fiolák, gyorsan adjátok be neki, másként meghal! Vigyázz, ott van egy utasításokat tartalmazó levélke is." December 25-én 4 óra után egymást érték a Bukarestből érkező telefonhívások. Kemenici tábornokot mind Stănculescu tábornok, mind Militaru tábornok megkérdezte, beadták-e az injekciókat.
Orvosi vizsgálat a per előtt
5.30 órakor visszajöttek a parancsnoksági helyiségbe. Meg voltak fagyva. Stănculescu tábornok utasítására megérkezett Ştefan ezredes a cukorbetegségre előírt orvosságokkal Ceauşescu számára, s azzal a rendelettel, hogy átvegye a csomagokat. Bizonyára a bukarestiek fejében meg sem fordult, hogy addig az időpontig Kemenici ezredes még nem lőtte le Ceauşescut. Ştefan ezredes megkérdezte Kemenici-től:
— Ideadja, uram?
— Nem adom, uram!
— Azért jöttem, hogy átvegyük a csomagokat!
— A csomagok nincsenek előkészítve.
— Akkor így visszük el.
— Nem, így nem.
Kemenici ezredesnek nem volt bátorsága, hogy az élőket átadja. És akkor Ştefan ezredes azt mondta: ,,Jól van, abban az esetben tárgyalás lesz, de legyenek képesek részt venni a tárgyaláson. Vedd át ezt a borítékot a gyógyszerekkel, s győzd meg, hogy adassa be az injekciókat. Beteg." Nicolae Ceauşescu nem egyezett bele, hogy az egység orvosa beadja az injekciót, azt igényelve, hogy küldjék ide az ő személyes orvosát. Megígérték neki...
7.30 óra környékén értesítették őket, Bukarestből bizottság érkezik, hogy átvegye őket. Mind Nicolae, mind Elena Ceauşescu közömbösen fogadta a hírt.
Paisie őrmester behozta a zsákot a ruhájukkal, civil ruhákat, ők pedig levetették a katonai öltözéket, ruhát cseréltek. (...)
***
Négyen újra beültek a TAB kocsiba, ugyanúgy, mint első nap, december 22-én, amikor elszigetelődtek. Azaz Nicolae és Elena Ceauşescu, Paisie milicista őrmester és Boboc őrnagy, kint a kocsin ült Stoica.
Mivel úgy volt, hogy öt helikopter jön, az esetleges baleset elkerülése végett az egység összes katonáját lefegyverezték, a lőszer viszont náluk maradt, de nem a fegyverekben, hanem a tölténytárban. A helikopterek leszállásakor az ejtőernyősök nyomban leugrottak, mint igazi kommandósok, a helikopterek körül védelmi célból körkörös állást alakítottak ki...
Boboc őrnagy erről így nyilatkozott: ,,A TAB kocsiban ültem, kinéztem az egyik üvegkukucskálón. A másikon Nicolae Ceauşescu. Elena kíváncsian kérdezte: »Ki az? Ki érkezett?« Ő (Nicolae) egyszerre felderült, mintha minden rossz gondolattól megszabadult volna: »Légy csendben... Ülj csendben... Megjött Stănculescu.«
Kemenici parancsnok és Stănculescu tábornok beszélgetése után Kemenici ezredes ideges volt, haragos, erőszakos is, jelezve nekünk, hogy a TAB-bal térjünk vissza oda, ahonnan jöttünk. Lehet, a parancsnok arra várt, hogy átadhassa őket, felültesse a helikopterre, és az tűnjön el velük, szabadítsanak meg tőlük. Ám mindez nem így történt."
Amikor kiszálltak a páncélkocsiból, elvezették a parancsnokságra, amelyre az ejtőernyősök kezet tettek, s most fegyverüket rájuk fogták. Néhány percet maradtak az elejétől hármuk számára berendezett helyiségben, majd Elena és Nicolae Ceauşescut bevitték a parancsnok irodájába, ahová orvosi rendelőt improvizáltak. Nicolae Ceauşescu azt hitte, az volt a benyomása, Stănculescu tábornok az ő gondozására hozta az orvost, s hogy eltávozás előtt visszanyerje az erejét, rutinvizsgálatot végeznek.
Miután kiszállt a helikopterből, Stănculescu tábornok meghatározta a kivégzés helyét, éppen az őrszoba előtt. ,,Akkor itt végezzük el a dolgot!" — mondta, s megjelölte a helyet anélkül, hogy a tisztek értették volna, miről is van szó. Az épület belsejében megkezdődött a terem berendezése a per lefolytatásához. A bukaresti delegációval érkezett egyik ezredes utasította Ion Mareş alezredest, hogy egy gombolyagból vágjon olyan méteres darabokat, körülbelül nyolc ilyen zsineget vágtak. Még senki sem tudta, mi történik.
A kivégzés
Nicolae és Elena Ceauşescut bevezették a kivételesen tárgyalásra berendezett terembe. Belépett a bírósági tanács élén Gică Popa ezredessel, a tanács elnökével Ion Nistor ezredes, bíró és még három tiszt. Az ülés ügyésze Dan Voinea őrnagy volt, az ügyvédek pedig Constantin Lucescu és Nicolae Teodorescu. A tárgyalás úgy kezdődött, ahogyan arról a lakosság tudomást szerzett a külföldi rádióadóktól, főleg a Szabad Európa Rádióból. (...)
A kivégzés helye
Az ítéletet Bukarestben döntötték el, Târgoviştén csak formalitásokra került sor, mégpedig a kettőnek a kivégzésére. A terembe bement Stănculescu tábornok, Gelu Voican Voiculescu és Virgil Măgureanu, mindhárman a Bukarestben beiktatott hatalom részéről. Az ajtó előtt ott álltak mindhárman, akik december 22-től együtt voltak Ceauşescuékkal, névlegesen Paisie, Boboc és Stoica. A tárgyalás alatt Militaru tábornok telefonált, s utasítást adott, hogy rövidítsék le a tárgyalást, s a kivégzést minél hamarabb hajtsák végre. (...)
Az ülésen mind az ügyész és a bíró, mind pedig az ügyvédek elítélték mindkettejüket. Gică Popa ezután kihirdette az ítéletet: ,,A törvényszék a törvény és a nép nevében, titkos tanácskozás után, Ceauşescu Nicolae és Ceauşescu Elena vádlottakat halálra és teljes vagyonuk elkobzására ítéli." (...)
Az ejtőernyősök a kivégzési helyre vitték mindkettejüket, és kivégezték őket. Halálukat 14.50 órakor konstatálták.
Az új hatalom ködösít
Nem sokkal a kivégzés után a dolgok furcsa fordulatot vettek, amit viszont kevesen észleltek, amikor a központi televízió közzétett egy hivatalos közleményt. Ebben felsorakoztatták azokat a legfőbb vádpontokat, amelyekért kettejüket bíróság elé állították és halálra ítélték: ,,Népirtás — több mint 60 000 áldozat", az utolsó pedig: ,,megpróbáltak elmenekülni az országból, alapozva a külföldi bankokban elhelyezett több mint egymilliárd dollárra". Íme, az eredetileg Dan Voinea ügyész által említett 400 000 dollár Gică Popa bírónál 400 millióra nőtt, s tovább alakult újból, elérve az egymilliárd dollárt, mely összeg a per során egyáltalán el sem hangzott. Ez a közlemény egyike volt a megannyi diverziónak, félretájékoztatásnak, amelyeket a bukaresti új hatalom ,,dobott piacra". Ám az RKP, a KISZ, a szakszervezetek vagyonáról soha semmit nem beszéltek! Miután volt kollégái megfenyegették és árulónak nevezték, Nicolae és Elena Ceauşescu kivégzése után Constantin Paisie milicista őrmester alkalmat keresett, hogy beszéljen Stănculescu tábornokkal. Arra kérte, hogy biztonsága érdekében helikopterrel vigye őt is Bukarestbe. A tábornok beleegyezett.
A holttesteket sátorlapokkal leterítették, s előkészítették a helikoptereket az indulásra. Ştefan ezredesnek, akit a gyógyszerekkel Târgoviştére küldtek, gondja volt arra, hogy azokat a per után visszaszerezze. Amikor az ejtőernyősök megkötözték, Ştefan ezredes Elena Ceauşescu kezéből kitépte a gyógyszereket. Paisie őrmester felszállt a helikopterre, amely a két holttestet szállította. Ugyanarra a helikopterre ült Virgil Măgureanu, Constantin Lucescu ügyvéd és Nicolae Teodorescu ügyvéd. A helikopterek Bukarest felé, a Steaua (Csillag) stadion irányába repültek. A helikopterek leereszkedtek a Steaua stadionban, mindannyian kiszálltak, a tábornok szólt az ejtőernyősöknek, várjanak ott a helikopterekkel, mert küld valakit a két holttest elvitelére...
A talárosok félelmei
Constantin Lucescu ügyvéd: ,,Lassan mendegéltünk Gică Popával, előttünk néhány méternyire pedig Virgil Măgureanu professzor és Gelu Voican. Egy adott pillanatban Măgureanu professzor mintha magától kérdezte volna, hogy vajon jól vagy rosszul cselekedtünk, s vajon hogyan ítélik majd meg ezt az esetet. Gelu Voican, mint valami jövendőmondó, a legnagyobb spontaneitással jegyezte meg: Ha valami rossz volt, vagy rossz lesz, a hibásak az igazságszolgáltatásbeliek lesznek!"
A Târgoviştéről a Steaua klubhoz érkezett csoportot a közismert sportkommentátor, Cristian Ţopescu fogadta, aki ezredes volt a Steaua sportklubban, s aki filmezőgéppel rendelkezett, és mindent lefilmezett, valamint a kézilabdás Cristian Gaţu ezredes, aki akkor a Steaua stadion védelmi állásának kinevezett parancsnoka volt. A Cristian Ţopescu által akkor készített film eltűnt, máig nem lehet semmit tudni róla! Valami itallal szolgálták ki őket, és meg is feledkeztek a helikopteren hagyott két holttestről. A környéken lövöldözés kezdődött, s ugyanakkor az ejtőernyősök attól féltek, hogy kollégáik lelőhetik, amikor Boteni-be, az álláshoz térnek vissza. Találkoztak egy tiszttel és egy katonával a Steaua stadion szomszédságában lévő katonai egységtől, s azt mondták nekik, hogy ,,van ott két holttest, s amikor jön valaki, adják át azt a csomagot". Amikor újból eszükbe jutott a két holttest, már egészen virradatig nem találták meg, hanem később két katona bukkant rájuk a stadion elektronikus táblája mögött. Gelu Voican Voiculescu és Stănculescu tábornok egy mentőkocsival érkezett vissza, s magukkal vitték. A Cristian Ţopescu készítette film tisztázhatta volna a két holttest eltűnésének körülményeit 1989. december 25-ről 26-ra virradó éjszaka.
A târgoviştéi kivégzés leginkább Gică Popa bíró-ezredest és Constantin Paisie milicista őrmestert rázta meg. Minthogy Paisie félig milicista és félig katonai egyenruhában volt, Stănculescu tábornok megígérte, ha már századosi ranggal ellátott kabátja van, azzá is teszi.
Constantin Paisie: ,,Meg voltam félemlítve, engem nem érdekelt akkor, hogy tiszt vagy altiszt vagyok. Mind arra gondoltam, ne maradjak vesztes, ne gyilkoljon meg senki, ugyanis mindenki félt. A Haiducul Szállodában szállásoltak el Gică Popa bíróval együtt, s hosszabb ideig beszélgettünk, ő azt mondta nekem: »Uram, nekem azt javasolták, menjek Ausztráliába.« Ettől, hogy Ausztráliába kell mennie, kissé megijedt. Így szólt: »Számodra is kell találniuk egy helyet, ahová elmehetsz.« De hát hová menjek? Azután, 1990. január 9-én Kolumbiába kellett utaznom. 1990 júliusáig ültem ott, s akkor elmentem Zimbabwébe, Hararéba. Tisztként két évet maradtam ott. Odaérve tartalékba helyeztek. 1994-ben Thaiföldön voltam, rang nélkül. Visszatértem az országba, jelentkeztem Iliescu úrnál. Iliescu úr azzal fogadott, hogy »őrnagy leszel az őrző-védő szolgálatnál«. 1996-ig voltam ott, akkor kértem a Külügyminisztériumba helyezésem, elmentem Ausztráliába a román nagykövetségre. Miután lejárt ausztráliai küldetésem, jelentkeztem az őrző-védő szolgálatnál. Elég érdekes munkakörnek tűnik számomra..."
Gică Popa bíró-ezredes mind halogatta a külföldre utazást. A Haiducul Szállodában, a Honvédelmi Minisztériumban szállásolták el. 1990 áprilisában öngyilkos lett. Eltűnésével együtt eltűnt Nicolae és Elena Ceauşescu bűnügyi iratcsomójának eredetije is.
***
A helikopterek Târgoviştéről való elmenetele után a katonai egységben is, ahol három napig ült Nicolae és Elena Ceauşescu, csend lett. A holttesteket szállító helikopterek eltávozása után megkezdődött annak számbavétele, hogy tulajdonképpen mi is történt abban a három napban. Ahogyan Gelu Voican Voiculescu a Ceauşescu házaspár kivégzésének felelősségét a bírókra és az ügyészre hárította, ugyanúgy minden, ami Târgoviştén történt azokban a napokban, Kemenici ezredes vállára hárult. (...)
A Ceauşescu család per nélküli likvidálásának terve a diverziónak köszönhetően nagyon sok ártatlan áldozatot követelt. Kemenici ezredest mindjárt az 1989. decemberi események után előléptették, tábornoki rangot kapott. Rövid idő múlva viszont bíróság elé állították rendkívül súlyos emberölés vádjával. A bukaresti területi katonai törvényszék ítélőbírái lefokozásra ítélték, s bizonyos állampolgári jogokat megvontak tőle. (...)
Nicolae és Elena Ceauşescu kivégzésére jelképszerűen szent karácsony napján került sor, hogy feledésbe ne merüljön, hogy riadalmat s bénító félelmet keltsen a lázongókban, hadd menjen el a bátorságuk az okkult világhatalom elleni lázadástól.
Részletek a szerző Bűnösként is győztes című könyvéből
