A változó gyerekfelfogás egyik figyelemre méltó fejleménye, ahogyan a gyerekek ma jelen vannak a nyilvánosság terében. Az internet tele van szórva bébifotókkal, kisbabák százai ,,számolnak be" életük folyásáról. Természetesen, a szülők szólalnak meg helyettük. A szülők talán maguk is úgy érzik, mintha a gyerekek maguk vennének részt a ,,társadalmi diskurzusban", miközben a valóságban éppenséggel nem a saját döntésük folytán válnak széles körben ismertté kisgyermekkoruk eseményei, fényképük, szokásaik. Az egyik blog hőse még meg sem született, de már láthatjuk az ultrahangfelvételen. (Kérdés, fog-e örülni ennek maga a gyerek, mondjuk, 15 éves korában?)
Az internetes blogok, babanaplók a szülők közlési vágya, örömteli élményeik másokkal való megosztása érdekében születnek, a gyerek nyilvánosság előtti szerepeltetésének azonban vannak egészen más érdekekhez kapcsolódó fajtái is. Számos női magazin hirdet fényképes bébiszépségversenyeket, sőt, ezek szervezésére külön internetes portál is létesült.
A magazinok és internetes portálok által szervezett szépségversenyek ugyan nem okoznak testi kényelmetlenséget a gyerekeknek, ugyanakkor nem tekinthető jelentéktelennek az az ártalom, ahogyan a szülők gyerekük iránti érzelmeit alakítják. Nem kedvez a harmonikus szülő-gyerek kapcsolatnak, ha viszonyukban jelentős szerepet játszik a külső sikeresség, ráadásul a gyerek olyan tulajdonsága, a szépsége kapcsán, amely egyáltalán nem függ az érdemektől. A gyerek személyes jelenlétét nem igénylő szépségversenyek további kockázata, hogy a szülő, különösen, ha a gyerek sikert ér el, egyre nagyobb szerepet juttat a hasonló versengéseknek a gyerek életében.
A fényképek segítségével bonyolított szépségversenyek hátrányai azonban eltörpülnek azokhoz képest, ahol az alig néhány éves kisgyermekeknek valóban a pódiumra kellett lépniük. Arról, hogyan zajlik egy ilyen esemény, az érdeklődők A család kicsi kincse című amerikai film vagy az alábbi helyszíni tudósítás alapján alkothatnak képet:
,,Először a legkisebbek léptek a színpadra, a legidősebb versenyző 2,5—3 éves lehetett. A tizenegy kislányt és a hat kisfiút édesanyjuk vagy édesapjuk kísérte fel a színpadra. A lányok szigorúan tartották magukat a rendezvény tematikájához, és mind angyalkának, illetve tündérnek öltöztek, a fiúkat pedig öltönybe és mellénybe öltöztették a szüleik. Az esemény háziasszonya, Czifra »Nóci« Noémi hiába faggatta a gyerekeket, nem válaszoltak, viszont a legtöbben lelkesen szuggerálták a zsűrit, mosolyogtak, integettek, és Károly, aki magával hozta táncoló játék szamarát, maga is táncra perdült. Mi a szülőket igyekeztünk kifaggatni arról, hogy mégis miért jöttek el a versenyre. Az első helyezett Alexandra édesanyjától megtudtuk, hogy a kislány nővére, aki »hercegnős álomvilágban él«, szintén jelentkezett a versenyre, de ő nem jutott tovább. Először csak őt akarták benevezni, de amikor meglátták, hogy van baba kategória is, benevezték a kisebbik gyereket is. A fiúk közül Patrik végzett az első helyen, akit szintén a testvére révén neveztek. Az eredményhirdetésnél már jelentkeztek a káosz első jelei, ugyanis a háziasszony hiába akarta ismertetni a győztest, és Czifra Noémi a színpadon állva tudta meg, hogy a beharangozott bohócműsor is elmarad."
Senki előtt nem lehet kétséges, hogy a nyilvános divatbemutatón való szereplés, a tömegben való várakozás és a nagy nyilvánosság figyelme feldúlja a kisgyermekek nyugalmát, olyan helyzetbe kényszeríti őket, ami egyáltalán nem felel meg életkori sajátosságaiknak. A Délmagyar című újság 2007. augusztus 15-i száma szerint azonban már ügynökségek sokasága foglalkozik bébimodellek toborzásával: ,,Szeged — Akár három hónapos kortól pózolhatnak a kicsik a kamera előtt. A fotózással 50 000 forintot is kereshetnek a szülők, akik főként azt szeretnék, hogy gyermekük ismert legyen. Tegnap egy bébimodell-válogatáson jártunk: megyénkben már tízen dolgoznak a szakmában."
Vajon ,,a gyermek mindenekfölött álló érdekét" szolgálja, hogy néhány hónapos korától kiszolgálja a szülők becsvágyát és pénzéhségét? Az ENSZ gyermekjogi chartája tiltja a gyerekek függő helyzetével való visszaélést, kereskedelmi célú kihasználásukat. Bár a csecsemő- és kisgyermekkorban a gyerekre kényszerített médiasztár szerep nyilvánvalóan súlyos kockázatokat rejt a fejlődés szempontjából, úgy tűnik, a világon sehol nem keltette még fel a gyermekvédelmi hatóságok figyelmét. A modellügynökség állítása szerint hároméves kortól köthető szerződés a szülőkkel, sokuk — és a gyerekük — számára létformává válik az állandó szereplés, utazás egyik helyszínről a másikig. A probléma azonban nemcsak a gyermekvédelem számára ismeretlen, megdöbbentő módon a szülők megfelelő tájékoztatása, felvilágosítása is teljes mértékben hiányzik.
