Jártamban-keltemben volt alkalmam megtapasztalni más kultúrákat, szokásokat, a Global Teenager Projekt pedig lehetőséget adott arra, hogy a tájékozódást Európán túl Afrikára és Amerikára is kiterjeszthessem. Ahogy gyarapodtak a tapasztalatok, úgy erősödött bennem a szeretet és ragaszkodás a saját kultúrámhoz, és a meggyőződés, hogy a magyar kultúrához fogható kevés van a világon.
Csodálatos a nyelvünk, ezt a mindennapi használatban is tapasztalom, azonkívül a nyelv sajátos értékeiről és különlegességéről általában hazai és külföldi szakmai vélemények alapján tájékozódom. ,,A magyar nyelv messze áll magában. Egész sajátos módon fejlődött, és szerkezete olyan időkre nyúlik vissza, amikor a legtöbb ma élő európai nyelv még nem is létezett. Önmagában következetesen és szilárdan fejlődött nyelv, melyben logika van... erő a hangzatok minden hajlékonyságával és alakíthatóságával. Az angol ember legyen büszke arra, hogy nyelve az emberi történelem eposzát tünteti fel, ki lehet mutatni az eredetét... Ezzel szemben a magyar nyelv egyetlen darabból álló terméskő, melyen az idő viharai karcolást sem ejtettek... Nem szorul senkire, nem kölcsönöz, nem ad és nem vesz senkitől. Ez a nyelv nemzeti felsőbbrendűségének, szellemi függetlenségének legrégibb, legdicsőbb műemléke. Senki sem tudja, honnan jött, melyik hegyből vágták ki csodálatos tömegét." (Sir John Browning neves angol nyelvész és államférfi)
Örömmel tapasztalom népi kultúránk gazdagságát, amelyben benne van a magyar gondolkodás, lelki gazdagság, alkotóerő és fantázia (a legutóbbi élmény: a karácsonyi kézművesvásár a Székely Nemzeti Múzeumban). Az egyszerű ember életét színesebbé, környezetét kedvesebbé tévő használati tárgyak, amelyeket az ötletesség, szín, forma alkalmazása máris eszmei kategóriába emel. Vagy az ételeink, a magyar konyha változatossága és gazdagsága. A népi talajra támaszkodó, ebből kinövő tudás termékei: magyar irodalom és magyar tudomány...
Ezt az örömömet kívántam megosztani év elején mindenkivel. Hogy magyar vagyok, és olyan kinccsel rendelkezem, amire alapozhatok, és nemcsak gazdasági válságban, hanem mindig, mindenkor. Ez a tudat biztonságot ad nekem, és kívánom, hogy minél több nemzettársam számára eljöjjön ez a felismerés. Hogy ne csak mondjuk, hogy magyarok vagyunk, hanem aszerint is éljünk. Szeretném, ha éreznénk egymás bizalmát, a közösség melegét és biztonságát, hogy minél kevesebbet függjünk másoktól, és minél jobban erősítsük magunkat. Ezt lehet család, szervezet, munkaközösség vagy akár város szintjén is érteni, szellemi és anyagi vonatkozásban egyaránt.
Sok közös családi programot, baráti közösséget és apró örömöket, szép magyar beszédet, igényes olvasnivalót és érdemes látnivalót (tévében) kívánok mindenkinek, a bevásárlásaink során pedig a nemzeti hovatartozásukra is adó helyi termelők, vállalkozók támogatását.
Berecki Kinga, Amőba Alapítvány
