Természetesen, választhatjuk a könnyebb megoldást is: csak olyan növényeket tartunk, amelyek könnyedén elviselik a nélkülözés (fény, meleg) hónapjait is. Ezek a pozsgásnövények (kaktuszok, kőtörők), kutyatejfélék, viaszvirág, fásodó szárú növények, valamint a fikuszok, leanderek, a bonszai fácskák, a rózsamályva és még sok más, könnyen áttelelő növény.

Haladjunk tovább a lehetséges gondokkal. Ezek egyike a téli túlöntözés. Hiba az, ha ugyanannyi vizet (szobában tartott, szoba-hőmérsékletű állóvízről beszélünk!) adunk valamennyi növényünknek. Jó, ha van szakkönyvünk, amely felvilágosít a növény vízigényéről. Ha ilyennel nem rendelkezünk, akkor tudnunk kell, hogy a télen ,,takaréklángra" berendezkedett, nem növekedő, nem fejlődő növényeinknek elég a csak éppen nyirkos talaj. A túlzottan adott vizet nem használja fel a növény, s ezt a legközelebbi öntözéskor vagy a cserép tálcáján, vagy a földlabdában változatlan mennyiségben találjuk. Télen gyakorlatilag elegendő hetente egyszer (lehet, hogy akár tíznaponta is elég) öntözni. A ,,fulladásig" öntözött növény gyökere, szártöve baktériumos rothadásnak indul, és ez menthetetlen betegség. Tapintsuk meg a földlabda tetejét, ha még nyirkos, nem kell öntözni!