Székelyföldi fiatal képzőművészek a sepsiszentgyörgyi képtárbanKépzőművészeti Projekt 2 — Túrós Eszter

2010. január 30., szombat, Kultúra

Tar Loránd: Reggeli — másképp

A Projekt 2 negyvenegy fiatal képzőművész alkotásaiból válogat. Az Erdélyi Összművészeti Egyesület és Csík Terület Ifjúsági Tanácsa, valamint Fazakas János László (jana) és Fülöp József képzőművészek közös kezdeményezése már sikernek örvend sok helyi fiatal képzőművész körében, hiszen a vállalkozás célja teret, lehetőséget adni a megmutatkozásra mindazoknak, akik bár hivatásból művelik tanult mesterségüket, kevésbé ismertek, egyéni kiállításokat egyáltalán nem vagy csak keveset tudhatnak maguk mögött. Itt most lehetőség nyílt számukra a bemutatkozásra vagy az újbóli megmutatkozásra.

A közös térben való szereplés ugyanakkor valamiféle tétet is hordoz, hiszen a szakmai közelség, a mások munkáira való rálátás remélhetőleg serkentően is hat a képzőművészet időnként elég bizonytalan elkötelezettjeire. A bizonytalanság, úgy vélem, főként a boldogulás nehézkességéből adódik. Számos példa igazolja, hogy nem elég jó művésznek lenni, a jó szervezés, az állandó mozgolódás is elengedhetetlen feltétele az ismertté, elismertté válásnak. A Projekt kitalálói a gyakran tehernek érzett vagy művészek közös kezdeményezésében sokszor kudarcba fulladó szervezői munkát vállalják fel, abban bízva, hogy ez a fajta külső, nem szakmabeli, ám szakmaközeli segítség, úttaposás talán egy hosszú életű, ezáltal pedig egyre jobban körvonalazódó, ugyanakkor frissen tartható nyílegyenes folyamattá érik. Bizonytalan volt az indítás, még a folytatás is az, és egyre inkább kiütköznek azok a problémák, nehézségek, amelyek egy ilyen nagyra szabott kezdeményezésnek természetes velejárói. Remélhetőleg lesz, aki levonja a tanulságokat, lesz, aki ezekből erőt merítsen a folytatásra. Mert igény, az tagadhatatlanul van. És növekedőben.

Van igény a megmutatkozásra, ha van közönség, fenntartható a közönségigény, a várakozás, ha sikerül minőségi kiállításokat szervezni.

Orosz Annabella: Női használt

Ez a tárlat, úgy vélem, sok újat, jót hozott. Bővült a kör. Hargita megyei képzőművészek mellett ezúttal Kovászna megyei alkotók is bemutatkoznak, ami nemcsak árnyaltabbá tette a kiállítást, hanem a két közeli megyében uralkodó eltérő szellemiségre, légkörre is rávilágít, amely képzőművészeti viszonylatban igen hasznos lehet. Műfaji szempontból is változatosabb ez a kiállítás, hiszen ez alkalommal a teret is sikerült kitölteni, ugyanakkor animáció, videoinstalláció nem szerepelt az első kiállításon. Az összkép igen árnyalt, izgalmas. Vegyes — mondhatják sokan, ami a Projekt nyitottságát is igazolná. Ez a fajta nyitottság azonban nem feltétlenül jó, hiszen bármiféle nyitottságnak kell legyenek valamiféle korlátai, különben a minőségen esik csorba. Bízom benne, hogy ez a nyitottság az elkövetkezőkben jól körvonalazott határokon belül jut kifejezésre. A nagy létszám, a nagy változatosság talán zsúfoltságot is eredményezett, finomabban vagy divatosabban szólva, eklektikusnak érezhetjük e tárlatot. A környékünkön gyakorló nagyszámú képzőművész, bár összeköti őket a tér, a közös kultúra, elképesztően sokféle műfajban, modorban képes alkotni. Számtalan újszerű műfajnak — itt-ott — már hagyománya is van. Miért ne lehetne ezeket együtt megmutatni? Ha másért nem, legalább a viszonyítás miatt. Talán inkább a teret kellene tágítani, a megnyilvánulás fizikai terét, mert a jelenlegi felület, bár méretei nem csekélyek, kissé szűkösnek bizonyul. A jövőben két dolgot mindenképpen mérlegelni kellene: vagy megbarátkozunk az időnként talán egymáshoz nehezen illő sokféle kifejezésmód együvé szorításával, vagy elkezdünk tágabb fizikai terekben gondolkodni. Arról, ami van, a sokféleségről ugyanis kár lenne lemondani, az utóbbi lehetőség pedig valószínűleg mindannyiunk számára előnnyel járna.

Kiállítanak:

András Eszter, Ágoston György, Baász Orsolya, Bándi Emese, Benedek-Székedy Lilla, Biró Mihály, Biró Zsuzsanna, Daczó Enikő Mária, Éltes Barna, Erőss Csongor, Fazakas János László (jana), Fodor Botond Levente, Fülöp József, Gál Beáta, Gurzó Lehel, Horváth Zoltán, Kelemen Örs Csongor, Kisgyörgy Tamás, Kolumbán Hanna, Lakatos Krisztina, László Hajnalka, Lovász Árpád, Nagy Edina, Nagy Melinda, Nagy Szidónia Éva, Orosz Annabella, Páll Vince, Péter Alpár (ao), Piros Boróka, Simon Béla, Szabó Árvácska, Szabó Boglárka, Szőcs Zsuzsanna, Sztankovszky Szabolcs, Tamás Mihály Attila, Tar Loránd, Váncsa Mónika, Varga Emőke, Vitos Hajnal, Vorzsák Gyula, Zsigmond Adél.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 498
szavazógép
2010-01-30: Kiscimbora - x:

Benedek Elek: Rókáné meg a rák

— Ha nincs libapecsenye, jó ám a hal is — mondotta rókáné komámasszony, s megállott egy patak partján, fülelt, vizsgálódott, hátha egy tanulatlan hal horogra kerülne. Mármint az ő horgára, akarom mondani, a torkára. Mert bizony rókáné komámasszonynak nem volt horga. Nem bizony, semmije sem volt. S haj, de éhes volt! A szeme zöldet-vereset látott. Hanem bizony hiába fülelt, a halak ijedten bújtak a kövek alá, ahogy rókáné komámasszonyt meglátták. Csak a rákok nem ijedtek meg tőle. Ezek kifeküdtek a patak szélére, s biztatták rókánét:
2010-01-30: Kultúra - x:

Szerb Antal emlékezete (Az esszé virtuóza) — Bogdán László

Száztíz éve született a magyar irodalomtörténet-írás és esszé virtuóza, Szerb Antal, s január 27-én volt hatvanöt éve, hogy eszement bitangok puskatussal verték agyon, mert elcsigázottan, legyengülve nem bírt már talpra állni a halálmenetben Balfon. Talán arra gondolt utolsó pillanataiban, amit sorstársa, Radnóti Miklós írt hallucinatorikus utolsó versei egyikében. ,,Bolond, ki földre rogyván, fölkél és újra lépked, / s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet."