A 19. század első éveiben Brassóból görögországi macedónok telepednek le Hidvégre, és bérelnek helyiségeket Felső-Fehér vármegye tanácsának jóváhagyásával.
Céhalapítói kérelmüket fejtő-festő iparuk gyakorlására 1806-ban terjesztik az Erdélyi Főkormányszékhez, és 1809-ben hivatalos céhszabályzatot kapnak. Kiváltságlevelüket, mely szinte minden pontjában megegyezik a sepsiszentgyörgyi csizmadiák céhszabályzatával, Szentpáli Lőrinc főkormányszéki jegyző készíti, és 2695. számmal 1807-ben törvényesítik. A céh működését 1809-től kezdi meg.
A Hidvégi Fejtő-Festő Céh főcéhmestere Constantini Dsanli, alcéhmestere Antonii Manolle, atyamester Hadsi Dumitru Gidru, bejárómester Stoian Mavrodin, látómestere Manolle Dsanli és Györgyitze Antal volt. A céh keretében dolgoztak hidvégi magyar, román és szász mesteremberek is. Mesterségüket, mely a gyapjú feldolgozása, festése és a kelmefestés volt, több mint száz évig gyakorolta a céh, ellátva az egész Székelyföld szükségletét. Az általuk készített színes szőnyegekkel és kelmékkel bejárták a környező városok piacait, árulták termékeiket Brassóban, Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen, Székelyudvarhelyen, Zernyesten, Fogarason.
A sepsiszentgyörgyi levéltárban a céhszabályzaton kívül, sajnos, nem találhatók meg a jegyzőkönyvek és a számadások katalógusai, így tevékenységükről kevés írásos dokumentum maradt fenn.
A Hidvégi Fejtő-Festő Céh kiváltságlevelének első oldalán a céh címere, amelyen egy macedón ruhás és egy pipáló, törökös ruhába öltözött férfi a hidvégi vár előtt hordók mellett látható. A kép felső felében a Hidvégi Fejtő-Festő Céh címere, melyet, valószínű, a céh bélyegzőjén is alkalmaztak.
