Franciaországban főképp az örökösödés szabályai miatt elaprózódott birtokszerkezet alakult ki, mely a földhasználati viszonyokat a haszonbérlet irányába mozdította el, és az állam a földhasználó oldalán be is avatkozott a magánjogi viszonyokba. A francia rendszerben elsősorban a mezőgazdasági üzemre mint termelőegységre vonatkoznak korlátozások, s nem a földtulajdonra. Így tehát egy személynek akár több ezer hektár termőföldje is lehet, a tulajdonjog megszerzésére ugyanis az általános szabályok az irányadók. Az ilyen tulajdonos viszont csak földje töredékét használhatja saját maga, a többit haszonbérletbe kell adnia. Amennyiben erre nem volna hajlandó, államigazgatási úton jelölnek ki bérlőt azok közül, akik birtokuk növelésének igényét előzetesen bejelentették a helyi földrendezési bizottsághoz.

A termőföldre irányuló szerződések (adásvételi, ajándékozási, haszonbérleti) érvényességéhez hatósági jóváhagyás szükséges. Ennek oka az, hogy az igen szigorú alanyi és birtokméret-korlátozások betartását ellenőrizni kell. Az üzemi birtokminimum általában 25 hektár, de a helyi sajátosságok vagy különleges művelési mód függvényében ez az érték csökkenthető. A birtokmaximum 125, extenzív marhatartás esetén pedig 250 hektár. Mezőgazdasági haszonbérleti szerződést csak olyan személy köthet, aki az így szerzett földterületet saját mezőgazdasági üzeme részeként kívánja művelni. Így érthető az a korlátozás, mely szerint a haszonbérelhető terület felső határa 75 hektár. A haszonbérleti díj minimális és maximális mértékét hatósági úton évente közzéteszik. A bérleti szerződés minimális ideje kilenc év, s a bérlőnek joga van a szerződés újabb kilenc évvel történő meghosszabbítását kérni.

A földpiac jelentős szereplője a Földrendezési és Mezőgazdasági Beruházási Társaság, melynek tulajdonosai mezőgazdasági érdek-képviseleti szervek, kamarák és agrár-hitelintézetek. E földalapkezelő szerv általános elővásárlási joggal rendelkezik bármely elidegenítésre váró mezőgazdasági ingatlanra, sőt, a vételárat maga állapítja meg, ez ellen a tulajdonos csak a bíróságon élhet kifogással.

Franciaországban a hagyatékot a bíróság utalja ki az arra érdemes örökösnek. A termőföld-öröklési szabályok szerint a mezőgazdasági üzemet egyben kell tartani, ezért a bíróság elsősorban annak adja az üzemet, aki annak továbbvitelére kötelezettséget vállal, és lehetőség szerint szakirányú végzettséggel is rendelkezik. A bíróság által kijelölt személy a többi örökössel forgalmi értéken köteles elszámolni.