A Barack Obama elnökké választását egy évvel ezelőtt lelkesen ünneplő európai fővárosok csak önmagukat okolhatják, hogy az új amerikai adminisztráció színre lépésével nem tért vissza a remélt bizalom és egyetértés a transzatlanti kapcsolatokban — írta tegnapi szerkesztőségi cikkében a Le Monde napilap.
A mértékadó párizsi újság szerint a kiábrándulás Párizstól Madridon és Varsón át Berlinig egyértelműen érezhető, az európai vezetők önérzetükben érzik sértve magukat azért, mert az amerikai elnök nem szentel nekik elég figyelmet.
Legutóbb a spanyol kormányfő meghívását utasította el Obama, s így elmarad május végén az Európai Unió és az Egyesült Államok Madridba tervezett csúcstalálkozója. Tavaly novemberben a német kancellár meghívása ellenére az amerikai elnök nem vett részt a berlini fal leomlásának 20. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésén Berlinben, 2009 júniusában pedig a Párizsban töltött családi hétvégéjén Obama nem volt hajlandó beugrani az Elysée-palotába a francia elnököt üdvözölni. És az orosz fenyegetettségre érzékeny kelet-európai országokat sem részesíti olyan figyelemben, mint elődje tette — hangsúlyozza a Le Monde.
A lap szerint egyedül Európa tehet a kialakult helyzetről: a Lisszaboni Szerződéssel az Európai Unió egyik fő célja az volt, hogy folytonosságot teremtsen az európai külpolitikában, és azt láthatóvá is tegye. Ebből egyelőre semmi nem valósult meg, a rivalizálás viszont nyilvánvaló José Luis Rodríguez Zapatero, a soros uniós elnökséget betöltő Spanyolország kormányfője és Herman Van Rompuy, az Európai Tanács állandó elnöke között. Közben a José Manuel Durao Barroso vezette új Európai Bizottság beiktatási folyamatát még mindig nem fejezte be az Európai Parlament, Catherine Ashton kül- és biztonságpolitikai főképviselőnek pedig egyelőre még nem sikerült megmutatnia magát.
A súlyos görög költségvetési válság arról tanúskodik, hogy az eurózóna tagállamai között a pénzügyi politika összehangolása komoly hiányosságokat mutat, anélkül, hogy európai gazdasági kormányzásról egyáltalán szót lehetne ejteni — mutatott rá a Le Monde.
A szerkesztőségi írás szerint mindez egyszerre túl sok hátrány az amerikai elnök szemében, akinek jobb dolga is akad. A kényes belpolitikai és gazdasági helyzetben, amikor az Egyesült Államok nagyhatalmi szerepét egyre inkább vitatják a világban, például Pekingben, nem meglepő, hogy Obama nem kíván olyan találkozókon részt venni, ahol nevetséges konfliktusokról van szó.
A lap úgy tudja, hogy az amerikai diplomaták többször megpróbálták értésre adni az európai partnereknek, hogy csak érdekes témákat tűzzenek napirendre, s hogy nem lehet egyszerre az európai egységet hirdetni és közben egyéni tagállami találkozókat kérni Washingtonban. Obamát az az európai szokás is aggasztja, amely arra kényszeríti, hogy a történelmi megemlékezések alkalmával a megértésre vagy az elismerésre vágyó európai partnerek mellett statisztáljon.
