Soma, a barátom, zömök legény, bőre sötét tónusú, de ilyenkor, jó havú télben piroslik a fehér hótengerben, a nyár tüzében meg a naptól pirul, akárcsak a nevét adó sombokor gyümölcse, a som, azaz a latin Cornelius magyarra ültetett megfelelője, amelynek női párja a ma már gyakoribb Kornélia.
Keresztnévként manapság ritka — régebben gyakoribb volt. Petőfi unokatestvérét, korának híres festőjét is Orlai Petrich Somának hívták. A som Petőfi, Vörösmarty, Jókai, később Mikszáth kedvenc szava-növényeként ismert. De a divathóbort hordozta utónevek gyakran változnak, nem így a tájnevek, a Somoska, Somostető, Somberény, Nagysomkút, Somkerék és maga a Somogy vármegyenév elevenen élő szó. Köznévként a sombogyó, sombor, sombot, somnyél a népi életre utaló ízes kifejezés, jó ízű, akárcsak Soma, aki engem a hetvenévnyi korkülönbségre rá se rántva kedves közvetlenséggel per Lajosnak titulál. Soma keménykötésű, szívós gyerek, és a somfabothoz hasonlatos, azzal a különbséggel, hogy a somfánál nehezebben esztergályozható. Soma nekem igen kedves barátom, és példakép is arra, hogyan kell egy vasgyúró típusú palántát télen hóban, nyáron fűben hemperegni hagyni.
