Napjaink egyik leggyakrabban visszatérő média- és beszédtémája a H1N1 vírus okozta pandémia és az egyre több halálos fertőzés. Az érdeklődő tehát nincs híjával információnak, de többségük továbbra is az ,,ismeretlentől" fél. Nem tisztünk a H1N1 mibenlétéről írni, annál inkább szükségesnek látom a vírus fogalmát ismertebbé tenni.
Bár sokáig azt is kétségbe vonták, hogy a vírus (latin eredetű szó, jelentése méreg) élőlény, már a múlt század elejétől tudjuk, hogy bizonyos kórokozók (pl. a marha száj- és körömfájása, az ember sárgalázbetegsége) ún. szűrhető fluidumok, majd arra is rájöttek, hogy tulajdonképpen nem is folyadékok (fluidumok), hanem részecskék, amelyek a sejteken belül ,,szaporodnak". A XX. században rendre fedezik fel a baktériumok vírusait (bakteriofágok), majd a rovarokét, a penészgombákét, a moszatokét és természetesen valamennyi alacsonyabb és magasabb rendű élőlényét.
1. Első, legfontosabb megállapításunk, hogy a vírusok csak élő sejtekben szaporodnak. (A csirkeembrióban szaporított vírusok ma is jó oltóanyagot képeznek!) Azért nem képesek önállóan szaporodni, mert ún. genetikai információjuk (öröklődő anyagkészlet) nem elég ehhez, ugyanis a vírus nem több, mint egy nukleinsav-molekula, amely alkalmas fertőzésre.
2. Tudományos kutatásukhoz nem volt elegendő a baktériumok nagyságrendjén hasznos ún. fénymikroszkóp, csak a 40-es években létrehozott elektronmikroszkóp tette lehetővé kutatásukat. Mivel a legparányibb élőlényeknek tekintett vírusok nagyságrendje a 10-7, elképzelhetőbben 20—200 nanométer (1 nm a 10-6 mm, azaz a milliméter egymilliomod része), csak az ilyen felbontású mikroszkóppal lendült fel a vírusok kutatása.
3. Ezek után tudatosult, hogy különböző a formájuk, bennük megújuló képességű DNS vagy RNS található, amelyeket fehérje burkol, s mindaddig, amíg nem lelnek gazdasejtre, ,,virion"-ként nyugalmi állapotban vannak.
4. Ha gazdasejtre találtak — mivel önálló osztódásra nem képesek —, a gazdasejt a vírusnukleinsav ,,utasítására" sokezernyi utód felépítéséhez elegendő molekulát termel, amelyből ugyanannyi virion lesz. Ezt a különleges szaporodási módot nevezzük megsokszorozódásnak (multiplikáció), amely tehát, eltérően a sejtektől, nem nevezhető szokványos ,,szaporodásnak". A virion pedig akkor ,,támad fel" (lesz vírussá), ha új gazdasejtre talál.
A vírus tehát élőlény, mivel anyagcseréje, ,,szaporodása" és változékonysága van. De nincs sejthártyája, nincsenek sejtszervecskéi, tehát számukra nékülözhetetlen a sejtparazitizmus.
5. Lássunk néhány olyan növényi, állati, emberi kórt, amelyet vírus okoz. A legrégebbről ismert a dohány-mozaikvírus, de megyénkben is előfordul számos termesztett növény (pl. a burgonya) vírusos betegsége. A már említett száj- és körömfájás mellett említsük meg a baromfipestist. Az ún. ortomyxovírusok (pl. az influenza okozója is) csak a madarakban és emlősökben fordulnak elő. Bizonyos vírusok ismert kórokon (pl. veszettség) kívül jó- és rosszindulatú sejtburjánzást indíthatnak be. Az ún. retrovírusok gyaníthatók ezzel, bár vita tárgya a daganatos sejtekben található vírus tényleges szerepe. Még néhány emberi vírusbetegség: herpesz, bárányhimlő, kanyaró, mumpsz, polimyelitis stb. A nátha is enyhe lefolyású vírusos megbetegedés. Akárcsak az influenzát, a náthát is ún. ,,kontaktus"- (emberi együttlét) betegségnek tekintik. A ,,titokzatos" H1N1 a sertésinfluenzából képződött influenzavírus, ahol a H = hemagglutinin (a vörösvértesteket összecsapja), az N = neuramidináz (bontó enzim, a sejtből kijutásban van szerepe). Az 1-es szám a vírus A-törzsének az antigén sodródással és csuszamlással keletkezett altípusára utal. Feltételezik, hogy az 1918—20-as spanyolnátha húszmillió áldozatával járó fertőzés is ebbe a típusba tartozott.
