A január 23-án délben útra kelt tizennégy fős társaság azonban éles kanyarok után jutott idáig. A csapatot Athénba szállító autóbusz a Mikes Kelemen Gimnázium elől indulva öt méter megtétele után lerobbant, és csak némi szerelést követően indult tovább Görögország felé. A görög parasztok útlezárásos tiltakozó akciója miatt végül 24 óra múltán érkeztek meg Athénba, de a repülő felszállása előtt még beékeltek azért egy röpke látogatást Dionüszosz színházához is.

Színház az egész iskola

Az első thaiföldi helyszín Moradokmai volt, ahol az Osonó tagjainak napi programja a hajnali fél hattól kezdődő, a felkelő napot köszöntő szertartással indult. A gyertyafénynél elkezdett, dobszóval és xilofonnal folyamatosan ,,alázenélt", hangosan együttmondott versekkel tarkított rituálé a napfelkeltével ért véget. A szertartás hálaadás, hogy ismét világos lett, hiszen — amint azt Chang Chandruang, a Moradokmai Színházi Központ és Iskola vezetője megfogalmazta — a sötétben eltűnik és értelmetlenné válik az idő. Azért van szükség a hajnali együttlétre, zenélésre, éneklésre, mozgásra, hogy mindnyájan eggyé váljunk — állítja a guru.

De Morodakmai nem csak ezért figyelemre méltó hely. Ott ugyanis nem az a lényeg, hogy ki hol tanul, hanem az, hogy ki mit tud. ,,Valamennyi gyerek az állami oktatási rendszerből jött — magyarázta Chang Chandruang —, csak a szülők úgy döntöttek, hogy alternatív módszert választanak: az otthoni oktatást. Itt mindent megtanulnak, amit a közoktatásban elsajátítanának, csak éppen nem kell iskolába járni. Mindent a színházon keresztül adunk át: ha történelem kell, kitalálunk egy történelmi darabot, ha fizika kell, eljátsszuk, hogy feltaláltuk, dramatizáljuk a matematikát, az angolt, bármit." A tantervet a tanügyminiszter hagyja jóvá, vizsgáztatni kiszállnak a tanyára, a megszerzett oklevél pedig pontosan annyit ér, mint bármelyik, állami intézményben szerzett diploma.

Természetesen, sok egyéb újdonsággal is találkoztak az osonósok. Például azzal, hogy a hőmérséklet késő este is alig süllyed 30 Celsius-fok alá, ám ez a meleg a levegő magas nedvességtartalma miatt még ennél is többnek tűnik. Külön élmény volt a fiatalok számára a bangkoki gyümölcspiac, ahol a kínált termékek 90 százalékát hírből sem ismerték, de nagy nyitottsággal fedezték fel a lankár, az emuh vagy a kemökár ízvilágát, és kóstolták meg a helyben sajtolt kókusztejet.

Az étkezés külön megpróbáltatás. Ízelítőül álljon itt egy napi menü: reggelire tofuleves és sós tojás, a kenyér, tej, kávé és tea extrának számít. Ebédre rák, melléje laskatészta, babcsíra és további 3—4 teljesen ismeretlen zöldség vékony, édes tojásbevonattal, az egész mellé pedig cukrozott mogyoró és curryszósz jár. Estére rizset, csirkecombot és apró banánt kínáltak emuhval.

Thaimasszázs — tévhiteken túl

A szervezők a bevállalósabb résztvevőket thaimasszázsra is elvitték. Az osonósok természetesen a bátrak közé tartoznak, így megtapasztalhatták, hogy a hagyományos thaimasszázs egészen más, mint azt mifelénk gondolják. Először is: a hölgyeket nők, az urakat férfiak masszírozzák. Oldalára fektetik a vendéget, és miután langyos vízben lemosták a lábát, a kislábujja tövétől a talpán át, a gerince és nyakcsigolyája mellett, a füle hegyéig, mintegy 250—300 pontban ujjal, tenyérrel, alkarral vagy éppen talppal megnyomják, gyakran annyira erősen, hogy az jelentősen túlesik a fájdalomhatáron. Aztán következik a vendég másik oldala, majd hason és háton nagyjából megismétlik ugyanezt a szertartást, aztán felültetve nyújtanak-nyomnak, majd fordítanak minden ízületet abba az irányba, amelyikbe hajlik, s abba is, amelyikbe nem. A 180 thai bathért, azaz 4 euróért elvégzett egyórás masszázs után első körben úgy érzi magát az ember, mint akit zsibbadtra vertek, de aztán az ellazult izmok jólesően elmelegednek, és összességében kellemes élménnyel távozik.

Előadások a monk templomban

A thaiföldi ,,lótusz városában", Patumthaniban amúgy már múlt csütörtökön megnyitották a Nemzetközi Színházi Fesztivált, ahol Kelet-Európát az Osonó Színházműhely képviseli. A tíznapos seregszemlén tizennégy ország képviselői vesznek részt. A bőrszínre és származási helyre meglehetősen vegyes társaságot végigvezették a Bangkoktól északra fekvő, fél Háromszék nagyságú, azonos nevű, 800 000 lakosú régió székhelyének régi piacán, majd kerékpárra pattantak, és ,,addig gyakorold, amíg mester leszel" jelszavas egyenpólóikban rezesbanda felvezetésével a város központjába gurultak. A polgármesteri hivatalban a település polgármester-helyettese és a régió monk vezetője, Prapanya Nantaram abbot üdvözölte a résztvevőket, majd a moradokmai fiatalok angol nyelvű előadása következett a város főterén. Az előadások egy monk templomban folynak, ami nem épület, hanem egyféle telep az erdő közepén, számos meditációs teremmel, hivatallal, szálláshellyel, és több kilométerre fekszik a legközelebbi településtől.

A szervezők azt célozzák, hogy a becsalogatott hallgatóság egy része a mozik szívóhatása ellenére is megmaradjon a színház mellett, és a komolyabb, korszerűbb formanyelvű előadásokat is értse, végignézze. A külföldi csapatok ebben hivatottak segíteni. Az elképzelés szerint a diákok kétszer néznének meg egy előadást, ám mivel az Osonó előadására egyszerre aligha tudna százhúsz személynél több beülni, a Részletek a Bolyongás meséiből című produkciót minden valószínűség szerint négyszer játsszák el.

A sepsiszentgyörgyi csapat pathumthani fellépése bámulatos módon esik egybe az Osonó Színházműhely Salamon András, a Mikes Kelemen Főgimnázium tanára általi, 17 évvel ezelőtti, 1993. február 5-én való megalapításának évfordulójával. A 17 év alatt száznegyven diák tevékenykedett a csoportban — ebből negyvenen valamilyen módon ma is a színház közelében maradtak —, tizenhárom bemutatót tartottak, összesen 527 előadáson léptek fel. A legsikeresebb egyértelműen a Részletek a Bolyongás meséiből című produkció, amelynek születésnapi, 255. előadására bejelentette magát Marius-Sorin Miclea bangkoki román konzul és dr. Balogh András, Magyarország thaiföldi nagykövete is.